Sziget beharangozó 1. – Világszínpad

A Sziget Közép-Európa egyik legnagyobb zenei és kultúrális eseménye. Ez olyan, mint a mohamedánoknak Mekka, hogy egyszer az életben minden hithűnek el kell oda zarándokolnia. A világ kicsiben. Mert éppúgy jellemzi a nyelvi, mint a kultúrális változatosság, s eme bábeli zűrzavarban mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Tombolhat rockzenére, jógázhat a kissátorban, táncolhat afrikai táncokat, ismerkedhet a japán, ill. thaiföldi kultúrával, akárcsak nótázhat a romasátorban. Csupán azoknak van egy kis félni valójuk a fesztiváltól, akik belga és cseh sörökön edzőttek.

Még tisztán él az emlékezetemben Müller Péter 3-4 évvel ezelőtti pozsonyi látogatása, aki balázspalis séróval jelent meg előttünk, és hanyag inteligenciával mesélt a kezdetekről. Mára már hatalmas fesztivállá nőtte ki magát az akció, és nemcsak Magyarországról és a környező szomszéd államokból, hanem egész Európából vonzza a tömegeket. A Világegyetem tágulását a Sziget is hűen követi. A kínálat sokszínű.

A Nagyszínpadra lehet, hogy még visszatérünk, elöljáróban csak annyit, hogy Lily Allen-t és a Placebo-t talán érdemes lenne lecsekkelni.

De ami személy szerint jobban vonz engemet, az a Világszínpad és Romasátor. Mert egy rock- vagy popkoncert szinte mindenhol egyforma. A világzenét azért szeretem jobban, mert abba az emberek saját kultúrájukat viszik, saját értékeiket, életérzésüket, világszemléletüket, hangszereiket és ritmusukat. Érezni bennük a vibrálást, a szív verését, az örömet vagy a szomorúságot. Legyen az akár jamaikai reggae, ska, görög vagy balkáni éjszakák, francia sanzonok, kelta, ír népzenék, afrikai vagy japán dobpergések, tibeti hangszeraláfestés, roma népzene vagy kubai ritmusok. Egyszerűen csodálatosak és magával ragadják az embert abba a világba, amelyben keletkeztek.

   

Az idei Világszínpadon olyan zenekarok teszik tiszteletüket, mint az indie-rock, alternatív country és a texasi mariachi muzsikájú arizonai Calexico, a közép-afrikai zenei világ, a reggae és a gitáralapú tánczene keverékét játszó kongói So Kalmery, az észak-afrikai és spanyol ritmust ötvöző barcelonai 08001 és a francia-algériai Speed Caravan, amely az arab lantzenét emelte olümposzi magasságokba. Informátoraink, ill. a hivatalos sajtóközlemény szerint pedig az olasz Figli Di Madre Ignota rézfúvós „spagetti Balkánja” ígérkezik a fesztivál egyik legpörgősebb bulijának. Az afrikai ág további képviselői a malibeli Vieux Farka Toure blues zenekar, az elefántcsontparti Tiken Jah Fakoly és a szintén mali Amadou & Miriam lesznek.

A rezesbandák hívőinek a New York-i Frank London és a szerb Boban Markovic közös koncertje ígér fergeteges szórakozást, a Brotherhood of Brass zenekar.  Nem hiányozhat az Orquesta Buena Vista Social Club, akárcsak az algériai gyökerekkel rendelkező  Khaled. A francia sanzont az N&SK, a klezmerzenét az angol Oi Va Voi képviseli. A korzikai Zamballarana pedig polifonikus énekléssel kápráztatja el a hallgatóságot.

Nem szabad megfeledkezni a hazai felhozatalról sem, amelyek között olyan nevek vannak, mint Palya Bea, az etnorockot játszó Napra, a Csík zenekar, a Muzsikás és az amerikai Woven Hand. Az utóbbi kettő közös koncerttal rukkol elő. A Világszínpad magyarországi képviselői közül pedig az egyik legnagyobb név a Besh o droM lesz. Őrájuk a Sziget előtti kürti pincefesztiválon is már lehet hangolni. Ráadásként pedig Bereczki Csaba Életek éneke című zenés dokumentumfilmjében ismerkedhetünk meg az „erdélyi Buena Vistával“, amelyben  Kelemen László erdélyi származású muzsikus kalauzol végig a Mezőségen, Gyimesen, Moldván, Székelyföldön, Máramaroson, Biharon, hogy megismertessen bennünket Erdély kimagasló magyar, román és cigány muzsikusaival. Jó szórakozásnak ígérkezik. A fesztivál augusztus 12-én veszi kezdetét.