Társra vágyom, kivel – mint rég –

Kis világom megoszthatom,

S nevethetünk buta viccen,

S ámulhatunk alkonyokon.

Társra, aki úgy ölel majd,

Hogy elűzi minden terhem,

 hirdetes_810x300  

S elringatja, hogyha fáradt,

S fázik, reszket gyötört testem.

 

Társam lesz Ő, s terveink is,

Miképp testünk, egybeérnek,

S rabja leszünk mi egymásnak,

S rajongói minden éjnek,

Nagy világunk, amely körül

Nyugszik és mi nem ismerjük,

Közös játszóterünk lesz, hol

Kalandjainkat megéljük.

 

S új Ádám és Éva leszünk,

Kéj – örömmel lakva be majd

Kettőnk formálta Édenünk,

Száműzve onnan mind a Zajt,

S mind a helyt, mit látni vágytam,

S mind az érzést, mit megélni,

Mind megéljük karöltve majd,

S nem fogok már többé félni.

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!