Az alábbi sorok 110 évvel ezelőtt íródtak Losoncon, a Losonc és Vidéke hasábjain. De olyan, mintha most a máról szólna. Nekünk, mindannyiunknak. Karácsony estjén és azon túl. is.
Itt a karácsony, a mi népünknek legmeghittebb, a legbensőségteljesebb ünnepe, amelyet egyaránt ülnek meg a kunyhóban és palotában, s amely egész esztendő rideg kenyérharcában elfásult emberi szívekből a legnemesebb érzést, a szeretetet váltja ki.
Jászolban született a Megváltó világraszólóan hirdetvén, hogy azok akik az emberi nem megújhodására végeznek világraszólóan dicső munkát, azok nem a trónok bíborából, nem büszke, gőgös nagyok ágyékából kerülnek ki, hanem mint az óriási tölgy, amely gyökereit a föld mélyébe ereszti, alulról, az istenadta népből kerülnek ki.
Mentek a három napkeleti királyok, országok urai, hadseregek vezérei, mentek a csillag után, amely ott ragyogott a bethlehemi jászol fölött, hirdetvén, hogy jászolban született meg a legigazibb, a legnagyobb király, Igaz hitet szomjúhoztak a napkeleti királyok, csoda történt velük, megihlette őket a tudat, hogy van valami aranynál, bíbornál ékesebb, fegyvernél, hadseregnél erősebb, gyarló, mulandó embernél örökkévalóbb, ami kiemel a földi lét szűk köréből és megvilágítja a sirontúlnak rettenetes éjszakáját.
Ez a valami a megfoghatatlan Istenbe vetett hit: a bethlehemi jászol kisded vendége, a világ megváltója Jézus Krisztus.
Abban a nagy egyenlőtlenségben, amelyben szegények és gazdagok, hatalmasok és elnyomottak élnek ezen a világon, fölemelő és megnyugtató tudat, hogy egyformán szeretettek vagyunk az előtt a törhetetlen hatalom előtt, amely Jézus Krisztust adta e bűnös világnak. Megváltásra szorulunk, egyformán mi bűnös emberek, koldusok, királyok. Szeretetre szorulunk egyformán mi hatalmasok és nyomorultak.
Hitre szorulunk valamennyien, hitre, amely kis jászolból sugárzott ki az emberek szívébe, amely sugaraknak fénye és melege meg van még most is. Hit nélkül céltalan, meddő küzdelem az élet, de hittel soha el nem múló reménységgel és bizalommal teljes. Hittel, szeretettel kell nekünk embereknek élni, hogy különbek legyünk az állatoknál és az élettelen tárgyaknál.
Magasztos érzések hozzák rezgésbe szívünket, midőn átérezzük az emberiség leggyönyörűbb legendáját, Jézus Krisztus jászolban való születésének egyszerű történetét. Ma, amidőn a természettudományok haladása, a különféle új tanok, amelyek az emberiség egy részét uj célok és új irányok felé terelik, ma, amidőn a hitetlenség oly rohamosan terjed az emberek között.
Kétszeres értéke van a karácsony ünnepelésének, nemcsak azért, mert nehéz dolog a divatos, rohanó áramlatnak ellentállani, hanem azért is, mert példát mutatunk vele azoknak, akik elszakadni készülnek atyáik hitétől és azon az úton vannak, hogy kivetkőzzenek a jó érzésű ember természetéből.
Ti, akik hiszlek, bíztok és reméltek, akik még vagytok győződve róla, hogy a világot megváltó, hivatása volt a jászolban született istennek, üljétek meg karácsony ünnepét benső áhítattal, úgy, ahogy azt bitünk törvényei előírják.
Tartsátok fönn a modern erőszakos, istentől távolodó világáramlatok közepette a bitet, a Megváltó kultuszát, mert jönni fog, jönnie kell egy időnek, midőn az emberiség tévelygő része ki fog ábrándulni a realizmus mámorából és vissza fog térni az Istennek egyedül üdvözítő kultuszához.
Fehér, havas világban, karácsony ünnepén a hit tavasza nyíljék a szívekben és zengjétek, hirdessétek büszkén, bizalommal, hogy megszületett a világ Megváltója!
(Losonc és Vidéke, 1906. december 23., 52. szám)
Nyitókép: Korabeli karácsonyi képeslap. Puntigán József gyűjteménye.
Illusztrációk: Josef Lada karácsonyváró festményei képeslapokon Puntigán József gyüjteményéből.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.