Míg én Jövőm Rettegője lettem s Rabja Múltamnak,
Társaim már útjukon mind, s céljuk felé sodródnak
Ők, mi való Élet, élik,
Míg én álmom kérlelem,
Tett nélkül, mint szeppent gyerek,
Csak az álom jut nekem.
Erőm, szívem használatlan, célom sajnos nem sejtem,
Hogy ne kelljen látnom valót, magam gyáván elrejtem,
Szemem sűrű fátyol rejti,
Fülem süket s válogat,
Kikezd mind a rossz szó engem,
S vagyok Dölyfös, Hallgatag.
Mint sértődött kisgyerek én, vagy problémás filmcsillag,
Nem tudom, hogy miért, mitől, … Többre tartom magamat,
Többre, mint mi vagyok s mire
Tán az Ég szánt engemet,
Bár nem mutatok semmit föl,
Mire büszke lehetek.
Míg más Teremt, Megy és Próbál, s tervet mind emlékké tesz,
Én legyintek lemondóan, „eddig is volt, most is lesz”,
S ahelyett, hogy lemérném az
Erőm, s Tálentumomat,
Bezárkózom, Sírok, Gyötrök,
S elpazarlom magamat.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor pillanatok pozsony rettegő vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
