Amíg vállam kispárnád volt,
S amíg fogtam derekad,
Éreztem, hogy ama percben
Nincsen nálam boldogabb.
S olyan édes, földöntúli
Érzés szállt le lelkemre,
Amely’t évek óta hívtam,
Mindhiába remélve.
S mint egy Álom, mely Való lett,
Bársonyával hullott rám
Az a néhány édes óra,
Vagy csak néhány perc talán,
S még szorosbban öleltelek,
Sorsom áldva, köszönve,
Amíg bennem vihart kavart
Gondolatok özöne.
S míg az idő unottan folyt,
Kémlelően, hallgatag,
Moccanatlan figyeltelek,
S őriztem az álmodat.
S azt kívántam, bár így érne
Majd a hajnal, s éjjelek,
Maradnék még, hogy az ágyad,
S hű Szerelmesed legyek.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!
