Habár még várni kell a hivatalos eredményekre, de már most borítékolható Fattah el-Sziszi földcsuszamlásszerű győzelme az egyiptomi elnökválasztáson. A lakosságnak már elege van az anarchiából és a folyamatos válságokból, ezért a régi elit visszatérését támogatja. Csakhogy az új egyiptomi elnök rendkívül nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen egyszerre kell megoldania az észak-afrikai ország gazdasági problémáit és megteremtenie a társadalmi békét a kimerült országban.
A felmérő népszavazás
Mohamed Murszi iszlamista elnök bukása óta már mondogatták, hogy az őt megbuktató védelmi miniszter lesz majd a modern Egyiptom hatodik államfője. Azonban Abdel Fattah el-Sziszi tanult az elődei hibáiból, ezért inkább kivárt és egy ideig a háttérben maradt. Először is megpróbálta felmérni a támogatottságát és népszerűségét az egyiptomiak körében.
Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!
Ezt pedig a 2014 januárjában tartott népszavazáson tehette, amikor az ország új – a hadsereg által készített és annak hatalmát bebetonozó – alaptörvényéről döntött. A végeredmény eléggé vegyes volt: az igaz, hogy a választók 98 százaléka támogatta az új alkotmányt, de a szavazóképes lakosság csupán negyven százaléka járult az urnákhoz. Ez pedig csak valamivel volt több, mint a 2012-es iszlamista alkotmánnyal kapcsolatos népszavazáson részt vevők száma.
Fattah el-Sziszi ezért sokáig kivárt, s csak márciusban jelentette be, hogy elnök szeretne lenni. Március 27-én lemondott az egyiptomi vezérkari főnök és a védelmi miniszter posztról, mivel a törvények szerint egy katonai vezető nem lehet az ország elnöke. Természetesen előtte átalakította a hadsereg vezetését, s a megfelelő helyekre a saját embereit ültette: a Fegyveres Erők Legfelső Katonai Tanácsa (angol rövidítéssel SCAF) csak az ő embereiből áll, utóda pedig Sedki Sobhi tábornok lett, aki arról ismert, hogy tavaly júliusban folyamatosan tárgyalt az amerikai hadvezetéssel.
Sziszi népszerűsége folyamatosan ingadozott, egyszer hatvan százalék feletti volt, máskor még a harmincötöt sem érte el. Az elnökjelölt szinte mindent megtett: civilben kerékpározgatott Kairóban, a képével rakták tele az utcákat, vele foglalkozott az egyiptomi média, sőt általában ő fogadta a külföldi országok nagyköveteit is. Természetesen Kairó ügyelt a demokratikusság látszatára, s ezért találtak Sziszinek egy ellenjelöltet, mégpedig Hamdin Szabáhi személyében. Ő egy nasszerista politikus, az egyiptomi baloldal vezető személyisége. Szabáhi az észak-afrikai arab ország több börtönét is megjárta Hoszni Mubarak exelnök és annak elődje, Anvar Szadat alatt is. 2012-ben, Egyiptom első demokratikus elnökválasztásán a harmadik helyen végzett, akkor hozzávetőleg ötmillió szavazatot kapott.
Puszta formalitás
A május 26-án kezdődött egyiptomi elnökválasztások három napig tartottak. A hivatalos magyarázat szerint a hőség miatt kellet meghosszabbítani a szavazóhelyiség nyitvatartási idejét, valójában azonban azért, mert meglepően alacsony volt a részvétel. Az 54 millió egyiptomiból csupán 25 millió járult a szavazóurnákhoz, ami a szavazóképes lakosság 47 százalékát jelenti. Ez rosszabb arány, mint a Murszi által megnyert 2012-es elnökválasztáson tapasztalt 52 százalékos részvétel.
A részeredmények szerint viszont Sziszi kapta a szavazatok 96,9 %-át, miközben Szabáhi mindössze 3 százalékot. A Muszlim Testvériség hívei mellett a liberális Április 6-a Mozgalom is bojkottálta a választást, s harcra szólította fel a lakosságot az önkényuralom ellen. A felhívás azonban süket fülekre talált, mert az egyiptomiak nagy része – még ha nem is szavazott Sziszire és inkább otthon maradt – egy sokkal nyugodtabb és stabilabb időszakot szeretne. Az Április 6-a Mozgalom volt az, amely 2011-ben elindította az ún. „nílusi forradalmat” és 2013-ban a Murszi elleni tüntetéseket. Egy április végi bírósági döntés törvényen kívül helyezte a szervezetet, és 3 év börtönre ítélte az alapítóját. Egyebek mellett be nem jelentett tüntetések megtartásáért és kémkedésért.
Mind az Arab Liga, mind az Afrikai Unió és az Európai Unió választási megfigyelőket küldött Egyiptomba. Az Afrikai Unió a biztonsági erők teljesítményét magasztalta, amelynek köszönhetően a választások különösebb incidensek nélkül zajlottak. Az Arab Liga illetékese csupán kisebb rendellenességeket említett, például, hogy egyes szavazóhelyiségekben nem festették meg pirossal az ujját azoknak, akik leadták szavazatukat. Az Európai Unió missziójának vezetője szerint is az előírásoknak megfelelően folyt a voksolás, azonban bírálatokat is megfogalmazott. Rámutatva, hogy a „gyülekezési jog és a véleménynyilvánítás szabadsága aggodalomra okot adó területek”.
Restart a gazdaságban
Fattah el-Sziszinek a legfontosabb dolga, hogy gyógyírt találnjon Egyiptom gazdasági problémáira. Nehogy úgy járjon, mint elődei, akik fittyet hánytak ezekre a kihívásokra, amibe bele is buktak. Az új elnök gazdasági programjai hármas célt szolgálnak: a termelés beindítását, a szegénység csökkentését és az energiahiány megoldását. Sziszi már az első interjújában is elismerte, hogy legalább 22 milliárd dollár nagyságú gazdasági mentőcsomagra van szükség, hogy „újraindítsa” a gazdaságot. Kairó elsősorban külföldi – főleg szaúdi, emírségi és kuvaiti – befektetőkben bízik, valamint abban, hogy továbbra is jön a segély ezekből a királyságokból, ahonnan eddig körülbelül 15 millió dollárt kapott. Egyiptom ezenfelül óriási mértékben importál energiahordozókat, főleg cseppfolyós földgázt (LNG), amellyel csökkenthető az ország energiaéhsége.
„Ki akarom szabadítani Egyiptomot a szegénység körforgásából.” – jelentette ki az elnök még a kampányidőszak alatt. Egyiptomban 2011 óta egyre többen szegényednek el, jelenleg az ország lakosságának majdnem harminc százaléka él a szegénységi küszöbön, vagy az alatt. Sziszi földosztást ígért a szegényeknek, 4,15 millió hektárnyi termőföldet szabadítana fel a számukra. Kairó ezenfelül 40 milliárd dolláros szerződést írt alá a dubaji Arabteccel, hogy 1 millió lakást építsenek fel Egyiptom-szerte. Sziszi új munkahelyek teremtésével szeretné csökkenteni a 13 százalékos (kb. 12 millió ember) egyiptomi munkanélküliséget, amely a 15 és 29 év körüliek esetében a legrosszabb: mintegy 70 százaléka nem dolgozik, sőt a diplomával vagy a főiskolai végzettséggel rendelkező egyiptomi fiatalok 80 százalékának nincs állása.
Ám a legnagyobb kihívást talán a turizmus és a vendéglátóipar újbóli beindítása jelenti. Az év első hónapjában 45 százalékkal kevesebben utaztak az észak-afrikai országba, mint eddig bármikor. Tavaly 41%-al csökkent a turizmusból származó jövedelem nagysága, mindössze 5,9 milliárd dollárt tett ki. Mára az egyiptomi turizmus – amely 2011 előtt az észak-afrikai ország GDP-nek a 11 százalékát tette ki – annak 7 százalékát sem éri el. Pedig létfontosságú lenne az egyiptomi gazdaság számára annak mielőbbi beindítása, mivel csak ezzel lehetne ellensúlyozni a körülbelül 250 milliárd dollárnyi államadósságot; a 30 milliárd dolláros költségvetési deficitet és az egyre növekvő állami kiadásokat.
Békére ítélve
A gazdaság utána a társadalmi béke megteremtése lesz Sziszi másik fontos feladata. A május elején adott első televíziós interjújában nem kertelt, és a riporter kérdésére nyíltan megmondta, hogy elnökké választása esetén megszűnik a Muszlim Testvériség, és ha rajta múlik, nem is fog „feltámadni.” „Ha én leszek az elnök, akkor a Muszlim Testvériség semmilyen szerepet sem játszhat majd Egyiptomban! Igazából már Sziszi előtt is elkezdődtek a letartóztatások és a hajtóvadászat az iszlamisták ellen.
2013. szeptember 23-án az egyiptomi bíróság be is tiltotta a Muszlim Testvériséget. Az 1928-ban Hasszán al-Banna arab nyelvű tanár által létrehozott, jelentős szociális hálózatot kiépítő és körülbelül egymillió tagot számláló szervezet ismét illegalitásba vonult. A Muszlim Testvériséghez közel álló sajtóorgánumokat (kiadókat, lapokat, tv-csatornákat, weboldalakat) felszámolták, vezetőik bankszámláit befagyasztották. Azok, akik valahogy megúszták a tisztogatást, igyekeznek saját, iszlamista utódszervezeteket és pártokat létrehozni, mint amilyen a Testvérek Erőszak Nélkül nevű csoport.
Habár Mohamed Murszi pere még mindig tart, azóta több fontos, egykori Muszlim Testvériség tagot is halálra ítéltek. Valósággal sokkolta az egyiptomi iszlamistákat és a világot, amikor a minyai bíróság a Muszlim Testvériség március 529 támogatóját ítélte halálra. Az Egyesült Államok és EU tiltakozott a bírósági döntés ellen, mivel gyakorlatilag a második gyűlésen megszületett az ítélet. Kairót azonban ez nem izgatta, s áprilisban megdöntötte az egyszerre kiszabott halálos ítéletek számának rekordját az ország történelmében: 683 egykori Muszlim Testvériséget tagot ítéltek halálra.
„Egyiptom nem tér vissza a 2011-es forradalom előtti autokratikus időkhöz.” – ígérte Abdul Fattah el-Sziszi, de valószínűleg ismét a hadsereg szava lesz a döntő az egyiptomi közéletben és politikában. Ám ez kétségkívül sokkal nagyobb stabilitással és feltehetőleg gazdasági felemelkedéssel járhat az észak-afrikai ország számára. A másik opció, vagyis egy destabilizált és válságokba süppedt Egyiptom ugyanis komoly kockázatot jelentene az egész Közel-Keletre nézve.
Krajčír Lukács
Forrásokat megtalálod: itt, itt, itt és itt
Előzmények:
I.Murszi iszlám fáraó – Az ellopott forradalom?
Végső visszaszámlálás – az egyiptomi hadsereg ultimátuma Murszinak
Újra nyeregben a hadsereg Egyiptomban
Medve a piramisoknál: átalakuló egyiptomi külpolitika
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Megosztás:
Címkék: 2014 Abdel Fatah el-Sziszi Alkotmány betiltás Egyiptom elnökválasztás gazdaság halálos ítéletek Hoszni Mubarak katonai diktatúra Mohamed Murszi Muszlim Testvériség népszavazás puccs segélyek Szabáhi szegénység turizmus újraindítás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.