Az alábbiakban Hajdók Katalin vendégszerzőnk írását közöljük.

Idén szeptembertől a francia kisdiákok, csak heti négy napon járnak majd iskolába – ütötte meg a fülem a minap a hír. A változtatás egyik fő célja, hogy csökkentse a diákokra nehezedő terhet, valamint elősegítse a felzárkózást, különböző délutáni órák segítségével.

Ezzel a lépéssel Franciaország is – Hollandiához hasonlóan, ahol már évek óta a heti négy napos iskolalátogatás a jellemző – megerősítette azt a feltevésem, hogy a gyerekek tudásszintje, nem annak a függvénye, hogy heti hány napot, és napi hány órát töltenek el az iskolapadban.

Itthon, annak ellenére, hogy a gyerek a napja nagy részét az iskolapadban tölti el, egyes területeken nem tudjunk elérni a kívánt hatást. A hatalmas anyagi és lexikális tudás mellett, nyilvánvalóan lemaradtunk a kreativitásban, a szabad véleménynyilvánításban, logikus érvelésben és a megszerzett tudás gyakorlati felhasználhatóságában.

Ezekre a negatív csökevényekre próbál megoldást találni az új oktatási reform, amely 2008 szeptember 1.-ével lépett érvénybe. A reform két pillére a tanárok kreativitására való hagyatkozás, valamint az órák harminc százalékának szabad felhasználhatósága.

Semmiképp sem szeretném kétségbe vonni a reform zsenialitását, amire oktatási miniszterünk oly büszke…, viszont van ennek a reformnak pár gyenge pontja, ami felvethet bennünk jó pár kérdést.

A reform első hallásra az iskolák szabadságáról próbál meggyőzni minket, habár erősen kétlem, hogy ez a látszatszabadság azt valamilyen formában elősegítené. Az olyannyira hangsúlyozott alternatív oktatáshoz hiányoznak a megfelelő segédeszközök és tankönyvek. Ezeket fokozatosan kell majd kialakítani a régieket pedig kibővíteni. Sok iskolának problémát okoz, hogy nem igazán tud mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal és azt effektíven kihasználni. S az sem elhanyagolható szempont, hogy ez a színes paletta, fokozatosan elmélyítheti az egyes iskolák közötti, eddig is jelenlévő színvonal különbséget.

 hirdetes_810x300  

A matematika és informatika tanárok mellett, a magyar iskolák sem fogadták kitörő lelkesedéssel a újítást, amely nyilvánvalóan nem támogatja a kisebbségi oktatást, hanem pont ellenkezőleg, veszélyezteti annak színvonalát. Oktatási miniszterünk, természetesen, cáfolja ezeket, hiszen a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Kartája nem lett megszegve, és a reform semmiben sem csorbítja meg demokratikus jogunkat, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk. A reform által csupán az állam hivatalos nyelvének az oktatását kívánja elősegíteni. Én viszont, legyen bármennyire meggyőző is az érvelése, nehezen tudok azonosulni velük, azok után, hogy kijelentései egyáltalán nem kisebbségbarát jellemről tanúskodnak.

A következő változatás, amire érdemes kitérni, az a limitált osztálylétszám, amelyet azonnal be kellett vezetni. Ez egy újabb nyűg, amely megnehezíti a magyar iskolák mindennapjait, amelyekben sajnos – az elsősök számát illetően – csökkenő tendencia mutatkozik.  

Ami a reform eredményességét illeti, azt el kell ismerni, hogy nyújt bizonyos megoldási lehetőségeket, amik még finomításra szorulnak. S az eredmény nagyon sok mindenen múlik, hiszen az élő anyag formálása a legnemesebb, de legnehezebb feladat is egyben, ami türelmet és minőségi hozzáállást igényel.

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!