16.18 Frissítve a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának állásfoglalásával. Link a cikk végén
Megszülettek a várva-várt döntések a kisebbségi támogatásokról. Már a kiírásnál sejteni lehetett, hogy idén gondok lesznek. Megszoktuk. Minden kormányváltás után csúsznak a dolgok, bár ez az idei rekordot döntött. A kiírás csak akkor jelent meg, amikor máskor már a szerződéseket kötötték, és az idei döntések után szép lassan csordogált az idő. Pedig ezek az átkozott szervezetek dolgozni akarnak. Ezek olyanok, hogy terveik vannak, programjaik vannak, közönségük, kötelezettségeik vannak a közösségekkel szemben.
Hogy mi tarthatott ilyen sokáig? Naiv elképzeléseink szerint a kemény és következetes munka, amivel előkészítették a pénzosztást. Ezt az eredmények cáfolták – nem hogy stratégia nem volt itt, de sokszor a józan parasztésznek sem látom nyomát.
Végre megvoltak a bizottsági ülések – na most már aztán!!! Persze semmilyen infót nem kérhettünk hivatalosan, mivel a bizottsági tagoknak mélyen hallgatni kell mindenről, amíg a hivatal nem hozza nyilvánosságra az eredményeket. Kérdésünkre azt a választ kaptuk a hivataltól, hogy az eredmények egy héten belül fent lesznek az interneten. A valóság: két hét múlva kezdtek szállingózni a formai okokból kirekesztett pályázatok… Újabb két hét után már mutatkoztak azok, akik semmit sem kaptak… Tudom, mert naponta nézegettem – kedves hivatalnokoknak üzenem, hogy vannak ilyen magamfajta mániákusak is.
És végre július 4-én lett nagy nyögve-nyelve teljes a lista. Hogy mi tartott ilyen sokáig? Rossz nyelvek szerint az, míg tételesen átírtak minden egyes pályázatról szóló döntést. Ezt csupán a bizottsági tagok tudnák megmondani. Köszönőviszonyban van-e a végleges eredmény azzal, amit ők megszavaztak, vagy tulajdonképpen csak madárnak nézték őket, hogy legyen mivel takarózni azoknak, akik ténylegesen döntenek? Kíváncsian várnám valamely bizottsági tag véleményét…
És itt jött a másik döbbenet: néztem jobbról, néztem balról, és valahogy sehogyan sem ült a dolog. Mintha egyesek vadul „túlnyerték volna magukat”, míg másoknál derűs nullák virítottak, vagy röhejesen picike összegek. Gondolok itt csupán azokra, akiket van szerencsém személyesen is ismerni, tehát napi szinten tudom, mennyit dolgoznak és mennyire fontos számukra ez a forrás. Gondolok itt a pici falusi civilekre, a még működő Csemadok alapszervezetekre vagy éppen a szlovákiai magyar szellemi élet komoly képviselőire. Ők vagy azért nem tudnak más forrásból pénzt szerezni, mert túl kicsik ehhez, vagy a profiljuk túlságosan specifikus. Ezen kívül csak a magyarországi alapoktól kaptak eddig pénzt, de azokat már sokadszor felezik, ahogyan a mesebeli róka a sajtot, így már csak az üres kassza cseng ércesen.
Tehát vakarództam, gondolkodtam, majd nekiálltam a leltárkészítésnek. Szent Cirill és Metód nemes ünnepét azzal töltve, hogy az internetes adatbázisból lehúzzam az adatokat, aztán szűrjem az érvénytelen pályázatokat, kiszedjem a többi nemzetiséget, merthogy együtt volt minden, használhatóra formátumozzam az összegeket… Sziszifuszi munka volt, de nem hagyott nyugodni. Az eredményt a cikk mellett mindenki megtekintheti. Persze nem kezeskedhetem, hogy az eredmény tökéletes lett, így aki hibát talál, kérem, jelezze.
És persze nem tudhatjuk, hogy mik is álltak az egyes döntések mögött, mivel:
- a bizottsági jegyzőkönyvek még mindig nem hozzáférhetők, bár a törvény értelmében már régen fent kellene lenniük a honlapon,
- nem hozzák nyilvánosságra a nyertes pályázatokat sem, pedig azok szintén nyilvános anyagok, hiszen az adófizetők pénzéből kapnak támogatást, tehát minden mezei halandónak joga van megnézni, mire is költi állambácsi a pénzünket,
- nem közlik azt sem, hogy a hivatal módosította-e a bizottságok döntését, és ha igen, akkor milyen indoklással.
A kiszűrt pályázatokat összesítettem, százalékokat számítottam, arányba állítottam (az állományok az alábbi linken érhetőek el – szerk. megj.). És egyre jobban bámultam és háborogtam. Csak néhány kiragadott példát sorolok itt fel, amelyek a legjobban szemet szúrtak számomra:
- Miért kaptak a Csemadok alapszervezetek olyan iszonyatosan keveset, mikor valójában ők dolgoznak a legtöbbet? Igazán nem mondható, hogy 500-2500 euró közötti összegek olyan túllihegettek lettek volna, és mégis csupán 22,11%-át kapták az igényelt összegnek (összeszámoltam). És azt még megértem, hogy kiszórtak vagy csökkentettek olyanoknál, akiknek sok pályázatuk volt vagy a területi választmány is pályázott, de mért kellett kidobni a barkai, pelsőci, kiskövesdi, zselízi, sárosfai, hárskúti, muzslai, naszvadi, vásárúti, szenci alapszervezetek egyszem-kis-pályázatait (a felsorolás valószínűleg nem teljes), illetve egy rakás másikat botrányosan megrövidíteni? Régóta arról vagyok híres, hogy erősen kritizálom a Csemadok intézményét, de a helyi csoportok munkáját mindig mélyen elismertem, és tudom, hogy fillérekből, hatalmas önkéntes munkával tartják életben a helyi magyar közösségeket. Sokszor ők az egyetlenek, akik parányi falvakban, vagy alig pár magyar ajkú lakosnak még hajlandóak programot szervezni. Mit is szoktunk papolni az asszimilációról? Mit is rinyálunk fölötte örökké? Nagy országos stratégiákkal akarjuk megállítani a magyarok fogyását, de az hogyan fog eljutni a 100–500 lakosú falvakba, vagy olyan városokban, ahol pár százalék magyar tengődik? Mindenesetre aránytalannak tartom, hogy 78 000 euróval szúrják ki a szemüket, míg a dunaszerdahelyi Csemadok Művelődési Intézete egymaga 64 000 eurót tesz zsebre. Persze most mondhatjuk, hogy abból 29 000 a Dunamenti Tavasz, viszont az az intézmény más forrásokat is meg tud keresni, ott vannak főállású alkalmazottak, akik pályázatot írnak, pénzt hajtsanak, nem beszélve a helyi igen jelentékeny magyar vállalkozói rétegről, amivel a legtöbb kidobott és megrövidített alapszervezet nem dicsekedhet.
- A területi választmányokkal is alaposan kibabráltak, bár ők már „kemény” 29%-ot kaptak. Itt is sok kérdőjel van: egymás ellen szervezett találkozók, regionális és országos fesztiválok, ahol nagy kérdés mekkora a közönség. Lehet, hogy egyes kurtítások nagyon is indokoltak – például a többszörös finanszírozás elkerülése miatt –, de lehet, hogy nagyon is jó és értékes rendezvények is áldozatul estek a bakónak. Évek óta megérett már a rendszer egy alapos felülvizsgálatra, amit magának a Csemadoknak kellene elvégeznie, és objektíven értékelni, mely rendezvényeket érdemes fejleszteni, támogatni, melyek felett járt el az idő. Hogy csak saját szűkebb pátriámat piszkáljam: legalább tizenöt éve szórakozunk azon, hogy a gombaszögi fesztiválon több a szereplő, mint a nézőközönség. Kivételt képeznek a zajos és zűrös rockkoncertek, ahol viszont általában nem éppen a honi magyar kultúra színe-java szerepel és szórakozik. Meddig fogjuk még etetni – mindig más-más név alatt, más-más álcában?
- Miért lett megrövidítve számtalan kis vidéki szervezet – vagy egy fillért sem kaptak, vagy a kért összeg töredékét –, amelyek máshol nem pályáznak, viszont szűkebb hazájukban ők az egyetlen aktív munkásai a magyar kultúrának? Csak amelyek elsőre szemet szúrtak nekem, mert találkoztam már a munkájukkal és jól dolgoznak: a dernői, csicseri, nagykaposi, borzovai, királyhelmeci, várhosszúréti, szímői polgári társulások. Ők a Csemadok ASZ-hez hasonlóan máshonnan nem igazán tudnak kérni, viszont ott a faluban nincs is más, aki kérjen.
- Miért van az, hogy a rozsnyói járásból érkezett kutatási pályázatokat kilőtték, mint ősszel a szarvasbikát, és ugyanazokra a témákra egy pozsonyi székhelyű Hagyományok és Értékek polgári társulás kap támogatást? Talán a helybeliek nem elég megbízhatók? És mi ez a szervezet, amelynek sem weboldala, se más infó a konkrét tevékenységéről (most kicsit játszom a nehézfelfogásút…)? Miért a fővárosból kellene elvégezni olyan kutatást, amely terepmunkával, anyaggyűjtéssel jár?
- Hogyan lehet az, hogy a megyeri tánccsoport – amely egyébként a város tánccsoportjaként szerepel a weben, így a városi költségvetés része kell legyen – jóval nagyobb támogatást kap, mint az ország egyik legrangosabb csoportja, a Szőttes? A verebek azt csiripelték a valóságos, és nem a formális vezetőjük véletlenül bizottsági tag volt…
- A folklór vizein evezve tovább: miért kap az ország két legjobb gyermekcsoportja aprópénzt (Kincső és Rakonca), míg a nagyobb összeget nyert Kisbojtár évek óta versenyen sem indult?
Miért kaphat egy cég (Brainsum s.r.o.) – amely a klientúrája alapján nincs rászorulva a közpénzre (olyan cégeknek dolgozik, mint: adidasclub.sk, AuparkTower, Apollo Buisness center, OTP Garancia biztosító, STRABAG Property and Facility Services s.r.o., Fornetti Bohemia, La Escandella, CEMI – Central European Management Intelligence jogászcég, internetes bolt, valamint az Ifjú Szívek, Új Szó, Paraméter) – 34 000 eurós támogatást egy nem létező multikulturális honlapra? A komáromi Jókai Színház is ennyit kért, de csak 15 000-et kapott… Hol itt az arány és érték? Ja, jut eszembe: ha a Paramétert a Brainsum csinálja, akkor miért a Darcus cég kap rá 22 000 eurós grantot? Most tulajdonképpen kié is? Hová is vándorol az a pénz?
És további értékrend probléma: szerintem a közpénzből a kisebbségi kultúrát kellene támogatni. A publikációknál benne is van a kiírásban, hogy „nemzetiségi szerzők eredeti munkáinak kiadása.” Ehhez képest a Kalligram kiadó 38 nyertes könyvéből csupán 14 szlovákiai magyar szerző. A többi magyarországi, amit szerény véleményem szerint nem a mi kevéske pénzünkből kellene kiadni. Olyan szerzők is, akiket Magyarországon 5 másik kiadó is megjelentet, és a vízcsapból is folynak. Illetve cseh, szlovák és lengyel szerzők fordításai. Mintha a visegrádi négyek kerekasztalánál csücsülnénk. Amiben csak az a bibi, hogy a szlovákot és csehet mi a fenének lefordítani, mikor gond nélkül el tudja olvasni a böcsületes honpolgár eredetiben – bár valószínűleg nem Štúr műveit fogom bújni üres óráimban. A lengyel meg szép-szép, de amikor alig van pénz…? Félreértés ne essék, nem a kiadói szándékkel van gondom. Becsülöm, tisztelem a Kalligram Kiadó nemes, kitekintő, közvetítő, meg egyéb szándékait. Csinálja, tegye, drukkolok neki, de könyörgöm, ne közpénzekből, és főleg ne kisebbségi támogatásból tegye mindezt magyarországi piacra dolgozva. És akkor már csak halkan súgom, hogy véletlenül elkószáltam az NKA honlapjára, és kiderült, hogy onnan is csordogáltak forintmilliócskák az itt megtámogatott pályázatok egyikére, másikára (pl. a Kalligram folyóiratra az itteni 36 000 euro mellett 7 000 000 HUF).
És utolsónak: hogyan lehet, hogy olyan szervezetek, amelyek tavaly egy-két pályázattal indultak 5 000 és 20 000 körüli összegekkel, azok most 80 000 és 100 000-es tételekben gondolkodnak, és nyernek is szépen. És miért pont ugyanaz a személy mindkettőben az alapító? Célozgatok finoman a Hagyományalapra és Táncfórumra…
Itt fejezem be a felsorolást, mert mindjárt belelendülök a területi elosztás aránytalanságaiba, a szórványok pozitív megkülönböztetéséről szóló szólamokba és akkor aztán könyv lesz belőle…
Még mielőtt valaki visszavágna, két tényt leszögeznék:
Háborgásom fő forrása nem az, hogy a mi szervezetünk egy büdös vasat sem kapott. Mert soha nem is számítottunk nagy támogatásra, hiszen a profilunk kicsit kilóg a szorosan vett kultúra témából. Bár állítom, saját szakmai munkánk szerves része a kisebbségi kultúra fejlesztésének – de hát ízlések és pofonok. Mellesleg éppen arra pályáztam, hogy a most Ön által olvasott internetes folyóiratunkat fejlesszük, bővítsük, civil szócsővé tegyük. Ezt most már akkor is megcsináljuk, ha azok a bizonyos lurkók fognak potyogni az égből.
És azt is elismerem, hogy a múltban sem volt virágoskert a támogatások elosztása. Csak az elmúlt négy évben volt kire kenni – hiszen vadnemzeti szlovák miniszter felügyelte a tárcát, ahová ezek az alapok tartoztak. Most viszont olyan demokratikusként állították be…, tehát most láttam elérkezettnek az időt, hogy belezengjek az éjszakába.
Szóval én csak gondolkodtam, rágódtam, és nem értem a dolgokat. Nem értem, hogy valaki a mai világban nem gondol az internetre, ahonnan percek alatt be lehet gyűjteni rengeteg információt. Nem gondol arra, hogy kis hazánkban olyan kevesen vagyunk, hogy szinte mindenki ismer mindenkit. Nem gondol arra, hogy a források korlátozottak, és a mi erkölcsi felelősségünk azokat méltányosan osztani. Nem gondol arra, hogy ez a munka nem pankráció és nem a kiszorítósdiról szól (ha vulgáris lennék, az erősebb kutya hasonlattal élnék), hanem arról, hogy együtt kell élnünk, dolgoznunk, fejlesztenünk a kultúránkat, küzdeni a megmaradásért. Nem gondol arra, hogy holnap bármelyikünkkel találkozhat, és a szemünkbe kell néznie…
Summa summarum: ez a ló nem az, amit akartunk. A rendszer megérett az átalakításra, tatarozásra, takarításra. Erre már javaslatok is születtek, amelyeket érdemes lenne egy kicsit alaposabban tanulmányozni mindkét oldalon. Mindenképpen egyvalaki jár rosszul, ha a rendszer nem lesz végre rendezett, fegyelmezett, átlátható és független: a szlovákiai magyar. Minden szlovákiai magyar…
Kulcsár Mária
A fenti írás a Civil Tükörben jelent meg, a Körképen a szerző hozzájárulásávál.
Szerk. megj: a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának állásfoglalása a kisebbségi kultúrák finanszírozására szánt idei támogatásokkal kapcslatban: klikk a július 16-i linkre.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Anonymous
2011. júl. 25. 08:58Amikor az oktatási nevelési támogatást megerőszakolta a fidesz, akkor az MKP közeliek lapítottak. Talán Mézes Rudolf mondott valamit, de gyorsan betömték a száját. A Bethlen Gáboros pénzeket nagyrészt a Csemadok, Szkc, azaz MKP klientúra fogja megkapni. Borítékolható. Akkor is fognak majd reklamálni? Amikor a Szülőföldtől az MKP érdekeltségeit szponzorálták, akkor is reklamált az író? Talán Pogány Erzsébet jobban megérdemli, mint a fenti banda? Pontosan miért? Az a baj, hogy mindig mindenki csak akkor követel igazságot, ha őt kihagyják. Amúgy meg nagyon kényelmes, ha neki adnak. Egyik kopó, másik eb. Mindkét oldal egyforma, és ez a nagy igazságkeresés a legszánalmasabb.
piccolo
2011. júl. 25. 10:07Nagyon leegyszerűsítetted a kérdést, bár megértem, hogy hatalomból így könnyebb vitázni. A szlovákiai magyar kultúra finanszírozása nem csak kétismeretlenes egyenlet (MKP - Most-Híd). Ha már neveket említettél, érdemes megnézni, kik pályáztak a legsikeresebben: Hégli Dusán, Kalligramos Szigeti László, Új Szó, Hunčík Péter (Ipolyság város pecsétje), stb.
Az senkit sem zavar, hogy Chmel hivatalának alkalmazottai közül többen is érdekütközetben vannak/voltak, és a nyertes pályázatokkal saját cégüket, társulásukat, vagy egykori munkahelyüket támogatták? (Szigeti László-Kalligram, Lajos János-Új Szó, Hodossy Katalin-Tandem,...)
kovács jenő
2011. júl. 27. 10:33Na, hát erről van szó. Lajos János például, aki egyike a pénzelosztóknak, az Új Szó volt szerkesztője, a Bransumnak Barak Lászlóhoz van köze -ugye senkinek nem kell bemutatni Barak Lászlót, Huncíkot és a Kalligrammos Szigetit úgyszintén nem, Szigeti az Új szó szerkesztői bizottságának elnöke. Lajos János felesége Solymos László Híd-frakcióvezető asszisztense. Juhász László, aki szintén "pénzelosztó" ugyancsak ebbe a körbe tartozik, volt Új szó-s szerkesztő, nővére pedig jelenleg az Új szó kulturális rovatának vezetője. Sidó Árpád, a Chmel- hivatal munkatársa az Új szó főszerkesztőhelyettesének az öccse. Hirtelen csak ennyi, ami eszembe jut az összefonódásokról, ki kinek a kicsodája, de bizonyára akadnak még finomságok. Úgyhogy a pénzosztás, mint mindig, most is teljesen pártatatlnul folyt...
lászló
2011. júl. 27. 18:40További ilyen finomságok: A hidas Chmel hivatalának egyik vezetője, Juhász László felesége Czuczor Nóra, a Híd szóvivője:-). Tehát hogy az Új szó (és a többi említett projekt) a többi pályázónál sokkal nagyobb összeget kapott Chmel hivatalától, az tiszta véletlen,meg hát bizonyára sokkal jobbak voltak a többieknél... még csak enyhe korrupció-szaga sincs a dolognak...
lászló
2011. júl. 27. 22:06Továbbá: Kalligrammos Szigeti László ugyancsak Chmel tanácsadója vagy ilyesmije...
Festéktüsszentő Hapci Benő
2011. júl. 28. 09:45Azt hiszem annál azért többet érdemel ez a fórum minthogy olcsó célozgatásokkal rontsuk a színvonalát - ha valami konkrétumot tudsz, írd le nyugodtan, de ha nem, akkor teljesen fölösleges felsorolni hogy ki kit ismer a politikában (nem mintha nem ismerne mindenki mindenkit - túl kevesen vagyunk mi ahhoz), meg csak úgy neveket bedobálni egy hozzászólásba.
kovács jenő
2011. júl. 28. 15:57Azt gondolom, elég konkrétum az, hogy kik ültek a bizottságokban. Pontosan ezért fontosak a felsorolt nevek, mert ha megnézzük, kik, milyen szervezetek, csoportok kapták a legnagyobb támogatásokat, minden egyértelmű. De egyébként mit csodálkozunk? Mióta világ a világ, mindig azok kapják a pénzt, a jó helyeket és az egyéb kiváltságokat, akinek valahol valaki ismerőse, lekötelezettje, magyarán, közel vannak a tűzhöz. Tisztelet a kivételnek. Nincs ezen mit csodálkozni, és nem tudom, ki volt az a naiv, aki azt hitte, hogy a kormányváltással majd minden megváltozik, és csupa független szakember kerül a pályázatelbíráló-bizottságokba meg egyáltalán bárhova.
Anonymous
2011. júl. 25. 11:14Tisztelt alattam szolo! Van a ket tamogatas kozott hatalmas kulonbseg! Megpedig, amig a szulofold tamogatashoz senkinek semmi koze sincs ideat, mivel az csakis a mindenkori magyar kormany dontesen alapszik, addig az itteni rendszer nagyonis a mi (enyem, tied, ove) adojabol tortenik. Tehat, osszefoglalva, hogy felfogjad: amit a magyar kormany szetoszt, ahhoz a kritizaloknak semmi kozuk, addig itten nagyonis jogos a kritika, mert aki krtizila, annak a penzet is szetloptak az arra igen ildomos szuk kis csapat...
nyomkereso
2011. júl. 25. 11:19Technikai megjegyzés: ha kérhetem, anonymus helyett használjunk valamilyen más nevet, beazonosítót, mivel nem világos, ki kire is reagál (feltételezem, hogy a 2. anonymus az 1. anonymusnak válaszolt). Köszönöm.
kulcsar maria
2011. júl. 25. 12:24Kedves Anonymus! Minden esetben nagyon szomorúnak és helytelennek tartom, ha a politika beleszól a civilek dolgába. Mivel valójában csak a támogatások osztásán keresztül tudja ezt megtenni, ezért jogos a kérés és elvárás, hogy ezek az elosztások legyenek függetlenek: itthon és másutt egyaránt. Sajnos izmosodó demokráciáinkban ez még gyermekcipőben jár. Viszont éppen a szektor érdekében kell közösen dolgoznunk azon, hogy tisztábbá váljon a rendszer, és a támogatás megítélésénél a pályázatok valódi tartalma, indokoltsága legyen a döntő, nem pedig az aláíró személye. A legcsekélyebb mértékben sem támogatom a klientelizmust, és nem valakik érdekeltségeinek védelmében emeltem szót, hanem a szektor mint olyan mellett. Éppen azért kellene végre lépnünk, mert az eddigi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendszer csak úgy önkontrollból nem fog pozitív irányba változni.
Festéktüsszentő Hapci Benő
2011. júl. 25. 21:16A nyertes pályázatok nem is lesznek nyilvánosak?
Anonymous
2011. júl. 25. 15:24Én voltam az első anonymus. Csak az a gond, hogy a a magyarországi pénzeket eddig az MKP pártirodán keresztül intézték. Eddig ez ugye senkit nem zavart. Ameddig Bugár vezette az MKP-t addig ez a Duray húsosfazékja volt, ahonnét barátnőjét, a sokak által kedvelt Pogány Erzsébetet táplálta. Rengeteg pénz elvertek, és most alig látjuk eredményét. Mármint az összeg nagyságához mérten. De legalább néhány család jól eléldegélt belőle. A fenti felvetések megalapozottak, de az MKP-sok ugyanezt teszik pepitában. Ezért szánalmas az egész rendszer. Most meg az MKP-sok nyafogása a legsiralmasabb, eljátszák az áldozati bárányt, pedig az nem zavarja őket, hogy a pártlapjuk a Szbad Újság, vagy az F.ma mennyi más szervezettől veszi el a pénzt. Várom az első Bethlen Gáboros eredményeket, és arra kérem a szerzőt, hogy ott is vonja le a mérleget. És akkor majd lesz róla bizonyíték, hogy az egyik 19, a másik meg ...
tibi
2011. júl. 25. 20:51akkor ezzel most azt akarod mondani, hogy aki "MKP-es" az inkabb ne palyazzon az elkovetkezendo evekben, mert ugysem sem kap semmit a "mocskos hidasoktol"?
tibi
2011. júl. 25. 20:54amugy kellene letezni vlmi egyensulynak, de latod, hogy nincs... pl. a kalligram is olyan konyvkiadasra kapott penzt, amit pl. mar regen kiadott
nyomkereso
2011. júl. 25. 21:20Tibi, bennünket pl. úgy tudom, ki sem értékeltek! :) Valszeg azért, mert mi is irredenták vagyunk! :))) Ettől függetlenül igény esetén szívesen közzéteszem a beadott, értékelésig el sem jutott pályázatainkat, had döntse el maga az olvasó...
tibi
2011. júl. 25. 21:43ez van vazze... komolyan visszasirom az SNS-t a kormanyba...
kulcsar maria
2011. júl. 26. 08:22A nagyobb nyilvánosság valóban sokat segítene a dolgon. Mindenképpen kényszerítő erő lenne a döntéseknél, hogy nőjön az objektivitás. Az SNS-t nem sírom vissza, csak talán túl sokat várunk minden választás után. Pedig minden alkalommal csak emberek kerülnek a volánhoz, akik uyganolyan hibákkal és gyarlóságokkal vágnak a munkának, mint bármely más előző. Ezen csak a társadalmi nyomás és kontroll változtathat - ha Pistike tudja, hogy kikap a törött porcelán miatt, akkor Pistike vigyázni fog a porcelánra. Ha a kutya sem szól rá, akkor rövidesen romokban fog heverni a ház...
Anonymous
2011. júl. 25. 21:25en voltam a masik anonymus reagalnek ujra az elso anonymusra. Ugyan mondjad mar meg, te tisztessegek vedoje, ha a magyarorszagi penzeket az mkp osztogatta, akkor megis az altaluk "agyongyulolt" kalligram hogyan kaphatott az iden (ismetlem: AZ IDEN!) hetmillio forintot magyaro.rol? Es vajon hogy kaphattt az elmult idoszakban minden evben tobbtizmillios tamogatast?! es mondjad mar meg, hogy megis a Szbad Újság, vagy az F.ma mennyi helyrol kap(ott) tamogatast?! Ha mar ennyire okos vagy, nevezz meg forrast is... :)
kulcsar maria
2011. júl. 25. 22:30Kedves Első Anonymus! Végig ugyanezt magyarázom, hogy civil kérdésekben civilek (lehetőleg hozzáértők), és ne politikusok döntsenek. A MO-i forrásokra valóban nincs befolyásunk - bár vannak próbálkozások, hogy meggyőzzük őket is egy pártatlan (szószerint!) elosztásról. De ilyen indítványok természetesen nem túl népszerűek egyik kormánypárt körében sem, hiszen minden posztkommunista országban jellemzően nincs egészséges politikai kultúra, amely megmondaná, meddig mehetnek el a pártok, és hol ér véget a beleszólási joguk. És elég beteg dolog nálunk (sajnos MO-on is), hogy a civil szervezeteket aszerint osztják be, milyen párthoz csatlakoznak. Azonban bizton állíthatom, hogy a legtöbb civil sehová sem akar csatlakozni, éppen azért dolgozik ebben a szférában, hogy ne kelljen politizálnia (velem az élen). És ha kicsit utánaérdeklődik, akkor láthatja, hogy például a mi szervezetünket minden párt egyformán a "nemszeretem" kategóriába sorolja. Egyébként pár hete teljesen véletlenül fültanúja voltam egy beszélgetés részletének - nyilvános helyen - ahol a következő mondat halngzott el: "A civilszervezetek nem megbízhatók, mert sosem lehet tudni, melyik oldalra állnak". Hadd ne mondjam, hogy ez egy politikus száján jött ki. És ez elmond mindent. Ennek dacára meggyőződésem, hogy a szervezetek nagy része csak dolgozni akar, minél többet és minél jobban. És mindig a jó ügy mellé áll, függetlenül attól, hogy milyen politikai pártnak, mi a véleménye. u.i.: Megszólalásom oka pedig saját érzéseim voltak, és nem más sugallata. Az említett nyilatkozatokat csak akkor olvastam a neten, amikor már megírtam a cikket - akkor is mások hívták fel rá a figyelmemet.
j..
2011. júl. 26. 08:06Nem tudom. Ezek az írások annyira feleslegesek. 20 éve olvasok hasonlókat, de semmi nem változik és még 20 év múlva is ilyeneket fogunk írni és olvasni, azért mert Szlovákia és Magyarország is ugyanolyan szánalmas, korrupt, demokrácia unkompatibilis országok és társadalmak. Rinyálni persze lehet, de ez soha nem lesz több rinyálásnál, ugyanis az értelmiségi réteg (tanárok, zenészek, papok, írók stb.) nagy része gennygóc, korrupt, sógor-komás idióta, aki csakis odahaza tud létezni az ismerettségeiből él - valódi értéket nagy részük soha nem produkál, de elnyelik a pénzt sikeresen. Aki ezekben az országokban boldogulni akar annak továbbra is egyetlen lehetősége van, éppen úgy mint 100, 70 vagy 30 éve: el kell menni a "hanyattló" nyugatra és ott boldogulni, és jókat röhögni a sok elmebetegen odahaza.
kulcsar maria
2011. júl. 26. 08:33... és az utolsó oltsa le a lámpát, ugye? Én mindenesetre maradok, mert másutt sincs kolbászból a kerítés. Részemről fontosabbnak tartom kis boldogulásomnál, hogy a gyerekeimnek már használható alapok legyenek, és olyan tágas, napos, kényelmes házat építsenek rá, amilyen nekik megfelel. Itt pedig nem kell folytatni a nyavalygást, hanem neki kell látnunk a konstruktív résznek. Konkrétan: most folyik kisebbségek támogatásáról szóló törvény kidolgozása, amelyhez a civil jogászok már nagyon sok jó és korrekt elemet kidolgoztak. De még érdemes csiszolgatni rajta. Kérem tehát azokat, akik pályázóként rendelkeznek ezen a téren tapasztalattal, hogy adjanak ötleteket, milyen szabályozással lehetne kiszűrni a kilengéseket a pályázati rendszerben - a benyújtásnál és a döntéseknél. Például: ostobaságnak tartom, hogy anonim rendszert erőltessünk ott, ahol mindenki mindenkit ismer. Viszont nem értem, miért kell a bivalybörcsöki asszonykórusnak egy kategóriában pályáznia az országos rendezvényekkel és a kutatásokkal. Egészségesebb lenne ezeket elválasztani - mindenki mérkőzzön a saját súlycsoportjában.
A kommenteket lezártuk.