Jogállam Szlovákia?

Lassan egy éve, hogy az országnak nincs főügyésze. Dobroslav Trnka mandátuma lejárt, az utód kiválasztása körüli cirkusz immár a mečiari érát idézi. Múlt csütörtökön, Pozsonyban, a KC Dunajban a Čentés-ügy volt a téma. Marián Leškot, Roman Kvasnicát, Jozef Vozárt és a beugró ombudsman-asszonyt Jana Dubovcovát a Fair Play Szövetség vezetője, Zuzana Wienk faggatta.

Kövesd a Körképet a Facebookon!

Az 1998-as sorsdöntő választások előtt pozsonyi egyetemistaként rendszeresen látogattuk a STOKA színházat, ahol a Vladimír Mečiar leváltásában érdekelt ellenzéki mozgalmak egyik bázisa működött. A SKOI szervezésében zajló akkori vitaesteken megismert arcok közül bukkantak fel most többen is  csütörtökön, erős déjà vu érzést váltva ki az emberben. Ennyire nem változott itt semmi 15 év alatt?

A Čentés-ügy

A Jozef Čentés-ügy éles szakmai kritikát és felháborodást váltott ki. Mekkorát hibázott az államfő? Veszélyezteti a jogállamiság alapjait? Mit tehetünk állampolgárként ebben a helyzetben? Tényleg a pénzügyi és a politikai hatalom markában van a szlovák igazságszolgáltatás? Ezek voltak a fő kérdések a mintegy kétszáz érdeklődő előtt zajlott beszélgetésnek.

Ami Ausztriában a jog megcsúfolását jelentené, és Csehországban is elképzelhetetlen, az nálunk Alkotmánybírósági döntés. Hangzott el a taláros testület és az államfő döntésének margójára. Jozef Vozár jogász szerint az ország a Putin – Medvedev modell felé halad, ahol cserélődnek a figurák a sakktáblán.

   

Demokrácia csak ellenzékben

Marián Leško, a Trend kommentátora frappánsan meg is jegyezte, hogy egy politikus számára a demokrácia szabályai csak addig ismertek, amíg ellenzékben van. Amint hatalomra kerül, elfelejti őket. Tudja ugyanis, hogy érinthetetlenné válik, és bármit szabad (szerk. megj. Szlovákiában a mai napig egyetlen csúcspolitikus sem felelt még a tetteiért, és ez egy jó ideig így is marad. Az igazságszolgáltatásban uralkodó állapotok ugyanis öröklődnek.)

Roman Kvasnica, Malina Hedvig védőügyvédje szerint jogrendszerünkben méltatlan állapotok uralkodnak, a legrosszabb pedig, hogy a mai joghallgatók mindezt látják, ami akaratlanul is befolyásolja őket a jövőben.  A jelenlévők egyetértettek abban, hogy Mečiar amnesztiái óta ilyen durva jogtiprásra nem került sor nálunk, mint most.

Ivan Gašparovič államfő Jozef Čentés elutasításával szemberöhögte az embereket, ami Jana Dubovcová meglátása szerint érdekes paralelt mutat. Az emberek által közvetlenül választott államfő ugyanis a nép által közvetlenül választott parlament döntésével megy szembe. A hatalomért mindent.

Szlovákia éretlen

A leglehangolóbb képet a mai közállapotokról talán Roman Kvasnica festette. Véleménye szerint Gašparovič a politikában töltött évek alatt semmit sem változott. Ugyanaz az ember maradt, aki 1994-ben a parlament elnökeként asszisztált Gaulieder képviselői mandátumának megvonásához, aki végignézte a Remiáš gyilkosságot, a meghiúsított népszavazást, vagy Ivan Lexa ámokfutását. Ennek az időszaknak az emberei közül jónéhányan (pl. Michal Vaľo korábbi főügyész) most újra a főügyészségen tevékenykednek. (A mai SME szintén erről az időszakról ír).

„Állampolgárként nem hiszek Gašparovičnak“ – fogalmazott Kvasnica, aki szerint Szlovákia éretlen arra, hogy az állami működés magasabb fokára kerüljön. Kérdés, hogy ebbe bele kell-e törődnünk vagy sem.

Marián Leško véleménye szerint Szlovákia nem jogállam, mivel nálunk nem a törvény ereje számít, hanem annak interpretálása, magyarázata. „Nem fogadhatjuk el, hogy a nem normális válik  normálissá. Nem szokhatjuk meg, hogy mi vagyunk a béka, akit főznek“ – fogalmazott.

Ne féljetek

Mi a teendő? Polgári ellenállás, ahogy Leško javasolja? Roman Kvasnica szerint inkább az aktív, polgári hozzáállás. Az engedetlenséget ugyanis az államaparátus kihasználhatja (lásd Gorilla-tüntetések.) Az ügyvéd Karol Wojtyla szavaira hívta fel a figyelmet, aki egykor azt mondta, „Ne féljetek!“ (Szerk. megj. látva a szlovákiai magyar civil szervezetek sunnyogását a kisebbségi kultúrák finanszírozására szánt pénzek elosztásánál itt azért némi kétségeink támadtak.)

A legnagyobb probléma, hogy ezek a kérdések a tömeget egyáltalán nem érdeklik. Csütörtök este voltunk ott kétszázan, otthon a családban vagy a barátainkkal beszélgetve megtárgyaltuk még néhánnyal. És ennyi.

Mint ahogy e bejegyzés által kiváltott reakciók is mutatni fogják.

Mi vagyunk a béka, akit lassan, hideg vízbe téve főznek, immár jópár éve.

Király Zsolt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!