A szlovákiai nemzetiségek tételes felsorolásánál a ruszinok, ukránok, magyarok stb. mellett úgy tűnik, fel kell majd tüntetni a bugárokat is, akik pár évvel ezelőtt szinte észrevétlenül a magyarokból váltak ki. Nyelvük és hagyományaik még őrzik ugyan foltokban az eredetüket, gondolkodásuk, anyaországhoz való viszonyulásuk viszont már teljesen eltér a másikétól. Nemzetrész szerepüket is homály fedi! Nincs még kialakult identitásuk, a többség és kisebbség határán léteznek, inkább a többséghez igazítva lépteiket, létüket. Őszintén sajnálják, hogy a többség még nem igazán fogadja be őket, a kisebbség pedig már kivetette őket magából. Két kor, két nemzet mezsgyéjén állnak, és majd az utókor lesz képes határozott véleményt mondani róluk!
Hídszerepet akartak felvállalni a többség és kisebbség között, helyette szakadékszerep hárul rájuk a kisebbségen belül. Mentőövet, megértő és egyetértő igazolást adnak a nemzetiségüket, anyanyelvüket elhagyóknak és elhagyni készülőknek. Elég sokan vannak! Nincs saját, vegyes iskolahálózatuk, általában a többségébe íratják a gyerekeiket. De van vegyes kultúrájuk, ami mélyen kifejezi hovatartozásukat illetve hovatartozás nélküliségüket!
A bugárok magukat ugyan még nem tüntetik fel önálló nemzetiségként, de már lesz a jövő évi köztársaságielnök-választásokon saját jelöltjük Bugár Béla személyében, aki a bugárok vegyespártjának, a Most-Hídnak az elnöke. Tapasztalt, sokat próbált és kipróbált sokarcú politikus, aki egyaránt megfordult már a jobb és baloldalon is. Politikai ellenfelei „kaméleonként” „tisztelik” őt, de ez minden mással együtt lepereg róla. Igazi nagy túlélő! Hol vannak már a régi cimborák, harcostársai – Dzurinda, Radičová, Mikloš, Hrušovsky, Weiss vagy Rusko és Schuster – nevüket lassan a feledés homálya fedi.
Egy csak, egy legény maradt az árvai gáton, a Béla!
Többszöri parlament alelnöki tisztség után most lehetősége nyílik előrelépni a legfelső közjogi méltóságok triumvirátusába. Egy fiatal köztársaság elnöke lehet a bugárok jelöltjeként, amennyiben a többség elfogadja őt egy kisebbség jelöltjeként. És miért ne? Az eddig szóba jövő jelölteket Bugár Béla mind megelőzi a legmegbízhatóbb szlovák politikusok listáján! Az áprilisi közvélemény-kutatás alkalmával csak Kiska és Pellegrini előzi meg őt, akik nem valószínű, hogy köztársaságielnök-jelöltként elindulnak a választásokon, a többiek meg messze lemaradva vannak mögötte. Vagy nem is mérik őket, mivel nem közjogi méltóságok illetve pártjuk nincs a parlamenti küszöb környékén.
Döntött a Most-Híd közgyűlése. Bugár indul a köztársaságielnök-választáson
És miért ne indulna Béla?
Induljon bátran, kampányoljon pártjáért, ráfér, a bugárok mind rá fognak szavazni és a többségi nemzetben is akadhatnak még szavazói! Majd a kampány során újra fel kell öltenie magára egy televízió show-ban a szlovák népviseletet, fülig érő szájjal, kézzel, lábbal hadonászva el kell játszania a hozzáértőt, a legmegbízhatóbbat, és dőlnek is majd a szavazatok!
Csak azt az egyet ne várja el a felvidéki magyaroktól, hogy ők is rászavazzanak!
Hogyan támogathatnák az MKP szavazói, szimpatizánsai a saját pártjukat cserbenhagyó Bugárt? Ez olyasmi kenne, mintha Messi mindenki legnagyobb megdöbbenésére váratlanul a Real Madridba igazolna, és a Barca- szurkolóktól elvárnák, hogy az első hazai El Clasicón állva tapsolják meg a csapatukat elhagyó játékost, és a spanyol bajnokság legjobb játékosára kiírt ankét során, Messire voksoljanak a barcások. Egy fenét, soha nem tennének ilyet!
És amúgy a bugárok és a magyarok már külön nemzeti kisebbséget alkotnak: az egyik szlovák nemzeti kisebbséget, a másik pedig magyar nemzeti kisebbséget! Nincs is közös jelöltjük!
Száraz Dénes
Nyitókép: pluska.sk
Megosztás:
Címkék: államfőválasztás anyanyelv bugárok Főoldal identitás köztársaságielnök-jelölt magyar nemzeti kisebbség magyarok MKP Most-Híd nemzetiség nemzetoség Száraz Dénes
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Lebo Bugár
2018. jún. 10. 11:38Szomorú, hogy így van, de a cikk nagyon igaz, szépen felvázolta a csúf helyzetet. Gratulálok a cikk írójának! Én a "végvárról" származok - a szerintem valaha volt legigazságosabb határról - a Bécsi döntés észak-nyugati határáról. Pontosan végignéztem azt a folyamatot ami a fentiekben le van írva, és sokat tudnék róla mesélni a tömbben élőknek, de lassan ott tartunk, hogy már nekik sem kell, hiszen már ők is meg és átélik a mindennapjaikban... Mondom ezt úgy, hogy nemrégiben elköltöztem. A felvidéki magyarság epicentrumába, a legmagyarabb helyre "országunkban". A helyre, ahol ha az ember kilátogat egy focimeccsre 90 percen át tartó lelki balzsamozásban van része. Itt vásároltunk lakást, itt találtam munkát, itt hoztuk világra elsőszülött gyermekünket. Bevallom főként praktikus okai voltak az itteni "letelepedésnek" (párválasztás, munka, anyagiak...) DE volt még egy nem elhanyagolható tudatalatti aszpektus - valami, amit nem lehet leírni, elmondani, megmagyarázni, csak érezni! Érezni azt, amit szülővárosomban már egy jó ideje nem éreztem - pedig 32 évesen nem tartom magam még olyan öregnek :) - azt a valamit, ami itt még él és virul, a kérdés csak az meddig...?! Mert a "szellő" - ami szülővárosomban mára már mindent elsöprő viharrá alakult át - lassan, de biztosan ide is megérkezik (lásd a Nagyszarvai példát). Az itteniek lehet csak legyintenek rá, vagy észre sem veszik, de én pontosan látom, mert már egyszer végignéztem ennek a végkimenetelét... Vannak viszont akik még kitartanak, akik nem valami ellen harcolnak, hanem valami mellett - na őket kell támogatni! A fent említett elnöki posztra kandidáló személy pedig pont nem az! Minden választás (többjelentésű szó) kérdése. Nem lehet valakire valamit rákényszeríteni, és nem is kell! A gond sem az, hogy vannak olyanok, akik megpróbálják a dolgokból bármi áron kifacsarni maguk számára a maximumot - ilyen emberek mindig is voltak és lesznek is - az már annál inkább baj, hogy sokan ezt még mindig nem veszik észre, pedig abszolút nem kell messzire menni a történelemben, hogy erre rájöjjenek. Ami jó hír, hogy a fent említett folyamatok is végesek, nem tartanak örökké, és ezzel egy időben a másik oldalon is egyre inkább pozitív folyamatok látnak napvilágot, itt jut eszembe nyugodjék nagyapám kedvenc Deák Ferenc idézete: "Amit erő és hatalom elvesz, azt az idő és a kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s kétséges."
Vörös László
2018. jún. 10. 23:54Jól beszélsz TESTVÉR!
A kommenteket lezártuk.