Nyitókép forrása: SITA/Martin Medňanský

 

Hétfőn Peter Pellegrini, a HLAS elnöke sajtótájékoztatót tartott a Slovalconál, és kijelentette, hogy az energiaválság miatt leállított, egyébként 70 évig működő alumíniumgyárat újra fogja indíttatni, ha megnyeri a választásokat. A Demokrati kemény választ küldött, felemlegetve a Penta befektetőcsoportot is.

 

Januárban hivatalossá vált, hogy a 226 kemencével rendelkező Slovalco alumíniumgyár lehúzza a rolót, elsősorban az energiaválságnak köszönhetően, de persze egy sor másik tényező is szerepet játszott. Idő kérdése volt, hogy a téma a politikai kampány részévé váljon. A Smer már korábban megpróbált rendkívüli ülést összehívni a gyár miatt, most pedig Peter Pellegrini tett valóban populista kijelentéseket.

 

Azt ígérte ugyanis, hogy ha kormánypozícióba jut, akkor újra fogja indítani a Slovalcot. Nem sokkal később Eduard Heger megbízott kormányfő azzal reagált a HLAS sajtótájékzotatójára, hogy ebben az esetben ez lenne a világ legdrágább alumíniuma és biztosan nem érné meg a befektetés.

 

Még azon a napon Heger párttársa, a megbízott gazdasági miniszter, Karel Hirman a Facebookon azzal érvelt, hogy Pellegrninek előbb a Slovalco részvényeseinél, elsősorban a Penta befektetőcsoportnál kellene kopogtatnia szándékával, ugyanis ők döntöttek úgy, hogy a korábban a gyár számára olcsón vásárolt elektromos áramot az áramár tavaly nyári csúcsán értékesíti, 160 millió eurót kasszírozva az ügyeleten.

 

Hirman utalt az oligarchákat kiszolgáló Smer és a HLAS közötti párhuzamokra az eset kapcsán, és azt is megírta, hogy a HLAS az adófizetők pénzéből akarja rendezni a Penta pénzügyeit.

 

A valóság persze messze nem ennyire fekete-fehér. Pellegrini valóban nagylelkű ajánlatot tett, nemcsak a Penta miatt, hanem azért is, mert a kemencék fizikai újrabeüzemelése iszonyatosan energiaigényes. Újraindításuk költségét 100 millió euróra becsülték. Ezenfelül meg kell vásárolni a gyár működtetéséhez szükséges áramot, ami egyáltalán nem olcsó és nagyon nehéz kiszámítani, hogy mi fog történni a piacon a nyáron. Mindezt az adófizetők pénzéből finanszírozni elég ellentmondásos – ezt ígérni pedig durva populizmus.

 

Ugyanakkor nem egyedül a Penta döntött a gyár sorsáról, és nem kizárólag az energiaválság taszította a mélybe a Slovalcot. Az EU klímapolitikája és a Heger-kormány idején történt események is jócskán hozzájárultak az eredményhez.

 

Az energiaválság már 2021 őszen élkezdődött, és a Slovalco hónapokig kérte a döntéshozókat, hogy az energiaárak kiszámíthatatlansága miatt tegyék lehetővé az EU-s források felhasználását az energiárak kompenzálására. Előtte pedig éveken át arra figyelmeztettek az energiaigényes ágazatok képviselői, hogy az EU tagállamai közül Szlovákiában az egyik legdrágább az áram a gazdasági szereplőknek. A döntéshozók nem tettek semmit, a kompenzációkkal kapcsolatos kéréseket figyelmen kívül hagyták.

 

A Slovalco sorsát nagyban köszönhetjük az EU-nak, amely jelentősen növelte a vállalatokra szén-dioxid lábnyomuk alapján kirótt „klímasarcot”, amelyet papíron a gazdaság zöldebbé tételére költenének. Ez ellen nem csak az alumíniumipar, hanem az acélkohászat is tiltakozott, de hiába.

 

A Slovalco másik anyacége, a Norsk Hydro emiatt úgy döntött, hogy a kisebb szén-dioxid-kibocsátással működő gyárak kapnak prioritást, és már tavaly decemberben bejelentette, hogy 100 millió eurós megtakarítást akar elérni – magyarul termelési és foglalkoztatási leépítéseket alkalmaz. Csak tavaly a Norsk Hydro 100 ezer tonnával csökkentette az európai alumíniumgyártást, és idén további 30 ezer tonnával vágnák vissza a kibocsátást.

 

Az irreális klímapolitika és az energiaválság együtt végül is azt eredményezte, hogy a Slovalco fenntartása előnytelenné vált – ha nem is rövid távon, de közép- és hosszú távon mindenképp. És ez nem csak egy eset, a 2022-es évben az európai alumíniumgyártás fele leállt.

 

Ilyen körülmények között elég egyértelmű, hogy Slovalco sorsát elsősorban külső tényezők befolyásolták, a gyár újbóli beindítása pedig nem csak drága, de a fenntarthatósága is erősen kétséges lenne.

 

Más kérdés, hogy külső tényezők ide vagy oda, a jelenlegi szlovák kormány nem tiltakozott az Európai Uniónál a klímacélok miatt, ahogy nem tiltakozott a gazdasági problémákat okozó szankciók miatt sem, ahogy most sem tiltakozik például a belső égésű motorok betiltása miatt. Ahogy egyébként a HLAS is módszeresen elkerüli, hogy Brüsszel bármilyen felelősségét felemlegesse a gazdasági helyzet kapcsán…

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!