Ján Baránek: Mit vett el és mit adott nekünk a vírus

Nyitókép: pixabay.com

Nem szeretnék a COVID-19-ről írni, mert már mindent tudnak róla. Talán még azt is, amit nem kellett volna. Más szemszögből szeretném megközelíteni a problémát. Állítólag minden rosszban van valami jó. Nézzük meg a rossz és a jó oldalát a dolognak, majd próbáljuk meg megmondani, mi lett az eredmény.

A környezetemben senkiről sem tudok, akinek koronavírusa lenne, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem létezik ilyen ember a környezetemben. Viszont legalább négy olyan kisvállalkozót, illetve vállalkozót tudok, aki tönkrement. Nem hetek vagy hónapok alatt, hanem most.

   

És azt is tudom, hogy az állam semmilyen módon nem segített és nem is fog. Közül az egyik megpróbálta a hiteltörlesztést elhalasztását kérni a bankban, de nem járt sikerrel. Tehát az első rossz hír az, hogy egyesek, elsősorban a kisvállalkozók csődbe mennek.

A másik rossz hír az, hogy egyelőre semmilyen szolidaritásra nem lehet számítani. Még a hiteltörlesztés elhalasztására sem. Lehet, hogy a nagy munkáltatók igen, de ezek a kis szerencsétlenek körülöttem, körülöttetek nem. Ráadásul csak a hülye merne a bankok empátiájára hagyatkozni. (…)

A harmadik rossz hír az, hogy amennyiben ez így fog folytatódni, nem csak térdre, de egyenesen pofára fogunk esni. Semmilyen európai szolidaritás nem fog minket megmenteni, legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján. Amennyiben a bankok lennének veszélyben, biztos számíthatnánk szolidaritásra, de másképpen nem. Drága barátaim, minden csakis rajtunk múlik. Az is, hogy pofára esünk-e vagy sem. Valaki csak az egyik fogát üti ki, másvalakinek az egész koponyája törik szét és meghal.

(…)

Ne higgyük azt, hogy miután a járvány alábbhagy, mi felpattanunk, bestartolunk és onnan folytatjuk tovább, ahol abbahagytuk. Ez nem fog bekövetkezni. Még ha szeretnénk is, nem lesz kivel. Nem csak a szlovákiai vállalkozók fognak becsődölni. Ez egy láncreakció lesz, egy dominó. Mi pedig a dominó egyik kockája vagyunk. Mit akarok ezzel mondani? Semmi mást, csak azt, hogy éppen a olyan újraformázását éljük át, amilyet eddig még nem ismertünk.

(…)

Most pedig szeretném leírni, hogy a sok rossz mi mindenre lehet jó. Manapság otthon kell lennetek a családotokkal, és talán észrevettétek, hogy ez jó. A NASA felvételei azt mutatják, hogy Európa felett sokkal kevesebb a szmog és az égéstermék. Az utak jóval üresebbek. Stb.

Ennek az ára azonban nagyon magas lesz. Ne örüljetek annak a világnak, amiben eddig életetek. Annak már vége. Jön a krízis, amire fokozatosan nem krízisként fogunk tekinteni, hanem normális állapotként. Lehetséges, hogy itt erre megy ki a játék. Lehetséges, hogy évek múltán rájövünk majd arra, hogy adósságban éltünk. Amennyiben a természet meg akart minket állítani, azt eléggé takarékosan tette. Mert megtörténhet, hogy amennyiben nem okulunk a mostani helyzetből, akkor a következő figyelmeztetés már nem „csak“ 3%-os elhalálozási aránnyal fog érkezni.

Én tényleg nem tudom kizárni azt a gondolatot a fejemből, miszerint a természet tudatosította, hogy milyen ostobák vagyunk és reagált erre. (…)

Tehát, mi a jó a rosszban? Az, hogy talán (!!!) végre az ép eszünk szerint kezdünk el viselkedni, nem pedig a kétes ideológiák és az alapján, hogy mi mit gondolunk a legészszerűbbnek. Hogy rátalálunk önmagunkra, a békére, a családunkra és a környezetünkre. Lehet, hogy kevesebb lesz a pénzünk, de nyerjünk ezzel többet. Magához a minőségi élethez nincs szükségünk sok mindenre. Csak valaki folyton az ellenkezőjéről próbált meggyőzni minkečt. (…)

Volt egy pap barátom, aki azt mondta nekem a halálos ágyán: „Janko, minden hiábavaló“, majd hozzátette: „Csak az isteni kegyelem a fontos“.

Webnoviny.sk, Ján Baránek: Čo nám vírus vzal a čo dal (komentár)