Magyarország külpolitikai orientációja a 2010-es évek elejétől érezhető átalakuláson megy keresztül, melynek jeleit napjainkban is tapasztalhatjuk. Élénkülő kínai gazdasági kapcsolatok, közel-keleti diplomáciai afférok, orosz közeledés: egy szóval a keleti világ (újra)felfedezése zajlik. A keleti nyitás esztendőről-esztendőre építkező rendszere, valamint Ablonczy Balázs történész legújabb könyve, a Keletre, magyar! kapcsán utánajártunk, honnan fújnak a szelek abban a bizonyos keleti vitorlában.

 

„Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban!”

 

A fenti mondat Orbán Viktor miniszterelnöktől származik 2010 novemberéből. Ez a gondolat nyitánya lehet annak a folyamatnak, mely a kelet felé fordulás gazdasági alapjait fektette le. Az évtized első felében Németországhoz és Ausztriához hasonlóan Magyarország is beállt az Európai Unión kívüli gazdasági partnereket keresők sorába.

 

Szijjártó Péter, a második Orbán-kormány akkori külügyi- és külgazdasági államtitkára a nyilvánvaló orosz közeledés mellett a keleti nyitás négy fő irányát jelölte meg: a távol-keleti térséget, kiemelve Kínát; a kaukázusi térség országait (így Grúziát, Azerbajdzsánt és Kazahsztánt); az arab világot, valamint a nyugat-balkáni térséget és az afrikai és dél-amerikai országokat. De ha az olvasó figyeli a kormányközeli berkek politikai megnyilvánulásait, rendre az az érzése támadhat, hogy a keleti világ nem csak mint Magyarország számára kedvező gazdasági lehetőség, hanem a hagyományok és az értékek őrzője jelenik meg.

 

Ablonczy Balázs történész legfrissebb könyve. Forrás: LIBRI
Ablonczy Balázs történész legfrissebb könyve. Forrás: LIBRI

Gondoljunk csak a miniszterelnök 2014 júliusában a Bálványosi Szabadegyetemen elmondott beszédére, ahol a nyugati hanyatló liberális demokráciák ellenpólusaként, valamint a versenyképességet és sikerességet garantáló modellként tüntette fel többek között Szingapúrt, Kínát, Indiát, Oroszországot vagy Törökországot. De mi az oka a keleti világ (újra)felértékelődésének? Ha erre keressük a választ, nem mehetünk el a turanizmus eszmeisége mellett.

 

Ha keleti, akkor turáni?

 

A ,,turáni” kifejezés, mint tudományos kategória a XIX. század vívmánya. Friedrich Max Müller orientalista nyelvész nevéhez fűzödik, aki kutatásai eredményeként megalkotta a turáni nyelvek kategóriáját, mely Európa és Ázsia azon nyelveit foglalta magában, amelyek nem képezték részét sem az indoeurópai, sem pedig a sémi nyelvek csoportjának. Eredetileg azonban a perzsa-iráni kultúrából származik a Turán kifejezés, amely a mai Pakisztán területének egy részét jelentette (Tugrán, Tugrisztán.)

 

Habár tudományos értelemben hamar elvetették a turáni fogalom nyelvészeti létjogosultságát, a turáni gondolat kiírhatatlan gyökeret vert közgondolkodásban. Nem kellett sokat várni míg a neves turkológus és kelet-kutató Vámbéry Ármin 1882-es tanulmányában már turáni népeket emleget. Ezzel pedig elindult egy évszázados tudományos és politikai vita a magyar néprokonság kérdésében.

 

,,Dévénytől Tokióig”

 

Nyelvészek, történészek, művészek és politikusok szálltak harcba a turanizmus eszméjének hirdetése és érvényre juttatása érdekében. Politikai céllal tulajdonképpen a turanizmust arra használták, hogy ,,hazánk hatalmi törekvéseit újraorientálják” és a Kárpát-medence biztonságot nyújtó természetes határain túlra tekintsünk. Az, hogy ez a horizont milyen messzire ér el, eltérő volt a különböző elméletek képviselői esetében.

 

Egyesek számára a kelet és a ,,keleti nyitás” csupán a Balkán régiójáig terjedt. Mások a múltat és a jövőt az egész Közel-Kelettel és a Török Birodalommal együttműködve képzelték el. De akadtak olyan merész elgondolások is, melyek Budapestet, mint a magyar török és bolgár kapcsolatok fellegvárát, egyfajta kulturális centrumot vizionálták. A legszélsőségesebb hangok hatszázmilliós turáni fajról beszéltek (egyesek még a japánokat, a kínaiakat és a koreaiakat is ide veszik), melynek ,,legnyugatibb bástyája” a magyarság. Az elmúlt két évszázad pán-mozgalmainak sorába tehát – a pángermanizmus és a pánszlávizmus mellé – a XIX-XX. század fordulóján becsatlakoztak a pánturán törekvések is.

 

A turanizmus szolgálatában: grófok, bankárok, műgyűjtők

 

1910 decemberében létrejött a Magyar Turáni Társaság. Az alcíme szerint a Magyar Ázsiai Társaság céljait maga így deklarálta:

 

,,az ázsiai és velünk rokon európai népek tudományát, művészetét és közgazdaságát tanulmányozni, ismertetni, fejleszteni és a magyar érdekkel összhangba hozni.”

 

Az elnökség tagjait neves és elismert személyiségek alkották, így Teleki Pál, Széchenyi Béla, Károlyi Mihály, Vámbéry Ármin vagy Cholnoky Jenő. Tudományos folyóiratában, a Turán-ban gazdasági és politikai programot hirdetett, melynek jelszava: ,,Keletre magyar!”

 

Teleki 1913-ban kifejtette, hogy a hívószó alatt a ,,keleten reális exportipar” és a keleti gazdasági kapcsolatok kiterjesztését kell érteni. A végső cél pedig a magyarság erejének, függetlenségek és hatalmának visszaszerzése.

 

A Magyar Turáni Társaság hivatalos folyóirata, a Turán címlapja 1922-ből. Forrás: 4cdn.hu
A Magyar Turáni Társaság hivatalos folyóirata, a Turán címlapja 1922-ből. Forrás: 4cdn.hu

 

A Társaság az első világháború időszakában a gazdasági expanzióra helyezte a hangsúlyt, mely elsősorban Kis-Ázsiát, a Kaukázust és Közép-Ázsia vidékét érintette.

 

A két világégés között jelentős átalakuláson átmentő társaság tagjait – Ablonczy nyomán – alapvetően három csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba olyan tudósok, utazók tartóztak, akiknek köszönhetően a korabeli magyar közgondolkodás egyik fontos kérdésévé emelkedett a turanizmus kérdésköre. Ilyen Lóczy Lajos, Cholnoky, Teleki vagy Germanus Gyula. A második kör tagjai között találjuk gróf Bánffy Miklóst, Darányi Ignácot és a miniszterelnököket: Tisza Istvánt és Károlyi Mihályt.

 

Ebben a csoportban olyan arisztokratákat, politikusokat találunk, akik fogékonyak voltak a turáni gondolat valamely mérsékeltebb válfaja iránt. Végül elérkeztünk a turanizmus iránt leginkább elkötelezett tudósok és értelmiségek köréhez. Pröhle Vilmos mellett érdemes megemlíteni Paikert Alajost, aki a századelőn Washingtonban teljesített külszolgálatot, mint a földművelési minisztérium szaktudósítója. Az Egyesült Államok ,,fertőzte” meg a pán-mozgalmak szeretetével.

 

A Társaságból 1920-ban kivált a trianoni békediktátum sokkjából magához térni nem tudó Turáni Szövetség, mely deklaráltan hirdette a ,,turáni felsőbbrendűséget.” A Szövetség által képviselt néprokonsági elképezések odáig merészkedtek, hogy magyar-kínai, -koreai és -japán rokonságot feltételeztek.

 

Magyar és török Turáni Társaságok szimbólumai. Forrás: blog.xfree.hu
Magyar és török Turáni Társaságok szimbólumai. Forrás: blog.xfree.hu

 

De ne gondoljuk, hogy a turáni gondolat csupán az elméletek és a tudományos viták világában létezett. Habár az I. világháború miatt megszakadt a Társaság működése, Tisza István és kormánya hitt a turanizmus felélesztésében. Éppen ezért létrehozták a Magyar Keleti Kultúrközpontot, amely a Társaság ,,utódjaként” működött. Az Országgyűlés épületében életre hívott központ az ország bolgár és török szövetségesei felé tett releváns külpolitikai gesztusként is értékelhető. (Jegyezzük meg, hogy a központ helye, a parlmentben jelzi a turáni eszmeiség helyzetét a nyilvános térben.)

 

1917 első hónapjaiban a Turán folyóirat is újraindul. Ezúttal Teleki főszerkesztésével, aki maga elhatárolódott a Turáni Szövetség extrém nézetrendszerétől. A magyar néprokonság kérdése sokkal inkább foglalkoztatta: a két világháború között kötött bilaterális kulturális egyezmények (a finnekkel, észtekkel, bolgárokkal és japánokkal), valamint a korban éledező finnugor rokonság elmélete. Ne feledjük tehát, hogy 1945-ig a turanizmus eszméje magában hordozza a finnugor eredet létjogosultságát is.

 

Tudományos vitából politikai ideológia

 

A turanizmus gondolatköre a XX. század első évtizedeiben kezd erős politikai töltettel bővülni. Azonban a nacionalizmust és a magyar felsőbbrendűség-tudatot a turanizmust vallók körében érezhetően a trianoni tragédia hozta elő. A magyar közgondolkodást a XIX-XX. század fordulóján kettősség jellemezte: hatottak még azok a hangok, melyek a reformkor nyugat-imádatát, a Széchényi-féle reflexet éltették, mely szerint a magyarság jövőjét az határozza meg, hogy mennyire képes követni a nyugat által nyújtott gazdasági, politikai és művészeti-kulturális mintázatokat.

 

Velük szemben azonban az a történelmi tény állt, hogy Magyarországot Trianon kapcsán (is) cserben hagyta a világ nyugati fele. Az utóbbi álláspont képviselőit a csalódottság állapota kelet felé sodorta. Ha jobban megfigyeljük, Orbán Viktor politikai retorikájának is hasonló indíttatása lehet. Saját maga ismerte el a néhány évvel ezelőtti tusványosi beszédében, hogy kezdetben őt magát is lenyűgözte az európaiság, az integráció és egységesülés gondolata.

 

Ám az ország uniós csatlakozás óta eltelt idő rávilágított, hogy a nyugat felé táplált elvárások és remények sosem fognak teljesülni. Éppen ezért kiutat kell keresnie a magyarságnak: ez pedig Oroszország és a világ keleti fele.

 

Forrás: turul.info
Forrás: turul.info

 

Turulmadár, rovásírás, szentkorona-tan, avagy a mai politikai turanizmus szimbólumrendszere

 

Ahogy korábban kiderült, a turanizmus kezdetben határozottan nem volt köthető a nacionalista, sőt szélsőjobboldali, felsőbbrendűség-tudatot hirdető politikai erőkhöz. Azonban magától a miniszterelnöktől sem áll távol a turulmadár szimbólumának magasztalása. Gondoljunk csak a 2012-ben Ópusztaszeren elhangzott mondataira, melyekben úgy fogalmazott: a turul a magyarok ősképe, melybe mindenki beleszületik.

 

A turulmadár ,,a most élő, a már meghalt és majd megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe.”

 

A politikai átmenetet követően Magyarországon az ősmagyar szimbólumok iránt leginkább elkötelezett erő a Magyar Igazság és Élet Pártja megszűnése után a Jobbik lett. Ne feledjük, hogy a napjaink néppártosodási versenyébe frissen beszálló párt retorikájából mára egyre inkább eltűnőben van a ,,turulozás”, ám ez nem volt mindig így. Vona Gábor pártelnök számos korábbi megnyilvánulásában utalt a ,,turulmadár büszkeségére”, amely a magyar vállalkozók multinacionális cégekkel szembeni segítésének a jelképe. A 2010-es választási program alapeleme volt a közép-ázsiai népekkel való gazdasági kapcsolatok kialakítására való törekvés.

 

Vagy jusson eszünkbe Szegedi Csanád, akinek zsidó származása nagy port kavart, tekintve hogy egy Magyar Gárda alapító tagról, valamint a Jobbik egykori alelnökéről van szó. A politikus – aki szeptemberben jelentette be, hogy családjával Izraelbe költözik – korábban egy olyan EU-küldöttség tagja volt, mely az EU- Kazahsztán-Kirgizisztán-Üzbegisztán-Tádzsikisztán együttműködésért volt felelős. Hazánkban korábban javaslatot tett az unióból való kilépést illetően és egy, a közép-ázsiai országokkal való megújított neoturáni szövetség létrehozását szorgalmazta.

 

A honfoglaló magyarok totemállatával díszített szobor Veszprémben. Forrás: turul.info
A honfoglaló magyarok totemállatával díszített szobor Veszprémben. Forrás: turul.info

 

És ha már a turulmadár szimbólumánál tartunk. Az tény, hogy a jelenlegi és a történelmi Magyarország területe telis-tele van turul-szobrokkal. Gondoljunk csak Budapestre (budai vár, az Andrássy út vagy a New York Kávéház stb.)

 

Homlokzat az Andrássy úton. Forrás: turul.info
Homlokzat az Andrássy úton. Forrás: turul.info

 

Ahogy láthattuk, a turanizmus hosszú és izgalmas múltra tekint vissza. Nagyon úgy tűnik, hogy az 1945 után betiltott mozgalom reneszánszát éli napjainkban. Ablonczy maga úgy fogalmazott, hogy új könyve is éppen e miatt került megírásra. Egy kétszázéves magyar szellemi hagyományról, egyfajta ,,közéleti érzékenységről” beszélünk, amely az eddigi történelme során sosem volt meghatározó mint politikai erő.

 

Napjainkig. Ahogy Sárközy Miklós történész fogalmazott, a tudomány ,,kivonult a turanizmusból” és ma egyfajta ellenkultúra, proteszt-kultúra lett. A turulos pólók, az árpádsávos zászlók – még ha viselőik ezt nem is képesek belátni – mind-mind a magyarság önazonosulásnak eléréséért tett próbálkozások. A magyar közvélemény persze könnyen esik ezen szimbólumok lekicsinylésének tévedésébe, miközben valójában nem látja: a turanizmus él és létezik. Mi több: nem lehetünk biztosak benne, hogy hazánk számára nem a ,,kelet lesz-e az új nyugat.”

 

Békési Júlia Boglárka

 

Források: Ablonczy Balázs munkássága, Emel Akcali, Magyar Nemzet, Rubicon, Turul.info

 

A nyitókép forrása: static.origos.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!