Nyitókép: Euronews

 

Magyarország támogatja Ukrajna EU-csatlakozását, ugyanakkor minden EU szankciót támogat, mindamellett minden lehetőséget megragad annak érdekében, hogy az ország kimaradjon a háborúból. Fegyvert, katonát nem szállít, és a légterét sem engedi át az ilyen transzfereknek. A kezdeti Putyin-párti Orbánozást, most épp felváltja az új sodrás, mi szerint Orbán Putyin ellen fordult. Leírni is megmosolyogtató. Képzelhetik, mennyire felvonná Putyin szemöldökét, ha azt hallaná, hogy a 10 milliós Magyarország vezetője ellene fordult. De nézzük a tényeket, hogy ki ellen és ki mellett szólnak Orbán döntései.

 

Magyarországnak elemi gazdasági érdeke, hogy kereskedjen az oroszokkal. Mondjuk másoknak is: a Rheinmetall 6,5 milliárd eurója fekszik az „orosz tulajdonú” North Stream II-ben. Nemcsak azért, mert Oroszország a létező legolcsóbb fosszilis energiaexportőr (olcsó energia, olcsó termék, versenyképes ár), hanem azért is, mert legolcsóbb áron szállít atomerőművet Magyarországnak – minden más nyugati alternatívához képest. Ez nem rosszabb vagy „ártalmasabb”, mint a versenytársakéi. A következő évtized végére pedig minden elemzés szerint villamosenergia-ínség lesz az EU-ban. Közép-Európában mindenki el van késve Magyarországhoz képest az erőművek építésben (Csehország, Lengyelország, Németország stb.).

 

Mindemellett Oroszország egy 160 milliós piac.

 

Ezzel szemben politikai értelemben Magyarországnak nem érdeke az orosz kapcsolat: ezért Orbán azonnal az uniós szankciók és határozatok mellett foglalt állást.

 

Politikai értelemben ez a lépés nemcsak egybeesik Magyarország érdekeivel, de még hasznos is az Orbán-kormánynak. Így Orbán két legyet üt egy csapásra:

 

  1. A jogalap nélkül visszatartott uniós támogatások idején megörvendeztette mindazokat, akik úgy gondolhatták, hogy Orbán vétózni fog – most kellemesen csalódhattak.
  2. Magyarország Ukrajna EU-tagságának megerősítésével kimondott egy olyan tényt, amit hosszú távon valóban tud képviselni.

 

Orbán évek óta hangoztatja a balkáni tagfelvételi kényszert, mi szerint, ha a balkáni országokat nem vesszük fel az unióba, akkor majd az oroszokhoz fognak sodródni. És lásd világosság: a szerbek nem álltak a szankciók mögé. A vezető EU-tagországok akár komolyan is gondolhatták volna a felvételüket, amelyeket érdemi tárgyalásokon is megerősíthettek volna, de ez nem így történik. Így nem meglepő, hogy elveszítjük a Balkánt. Csak nem azért, mert Franciaország, Németország, Hollandia attól tart, hogy a V4-ek akár V11-gyé is válhatnak, és valóban képessé válnak saját érdekeik képviseletére az unióban?!

 

A háborús időkben Európa uniós országai Ukrajna tagsági kérelmével castingolnak. Mielőtt még bármelyikük is megnyerné a „ki tud nagyobbat ígérni” versenyt, lássuk be, hogy a felvételi kritériumok lazítása nélkül ez messzemenően csak egy szokványos „európai” ígéret marad a valóságos tagsággal szemben, ugyanis az évtizedekig tartó folyamat lehet. Ez nem tűnik jelentős kockázatnak, különösen a jelen háború lehetséges kihatásainak fényében.

 

Hogy a kérdésre visszatérjünk: Orbán nem Putyin ellen, hanem Magyarország mellett van.

 

Micskó András

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 14 olvasónak tetszik ez a cikk.