Egy vödörnyi ember(csont)

A hét elején a losonci egykori református temető alatti garázssor legszélső garázsa előtt (Járková utca) egy ismeretlen egy műanyag vödörben emberi csontokat helyezett el. Magam is elmentem mellette, de fényképezőgép hiányában nem tudtam róla felvételt készíteni.

Az eset egy anonim feljelentés nyomán a rendőrség kezébe került, akik halottgyalázás címen ismeretlen tettes ellen kezdeményezték a büntetőeljárás megindítását. Andrea Petrovičová, a besztercebányai kerületi rendőrparancsnokság szóvivője szerint ilyen esetekben a tettesre 6 hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés róható ki. Hozzátette, hogy a rendőrség ugyanakkor nem szeretné, ha a csontlelet hisztériát váltana ki. Egy általánosan előforduló esetről van szó. Ilyen leletek esők után meglehetősen gyakoriak, vagy ha egy fa fordítja ki őket. Semmi rendkívüli! A csontokat szakértői vizsgálatra küldték.

Bejárva a temetőt, egy fa kidőlésének sem találtam nyomát, a városban az utóbbi hetekben nagyobb eső sem esett. A temetőben évtizedek óta újratemetkezés folyik, így azt el tudom képzelni, hogy egy sírhely kiásása során kerültek elő a csontok, bár ezt azok tisztasága alapján nem tartom annyira valószínűnek.

   

Az eredendően református temetőt a 17. században alakították ki a város határában levő kis domboldalon. Ez a városhoz tartozó 8 temető közül az egyik legrégebbi. Mai formáját a 19. század második felében alakították ki, mellyel a város legszebb temetője lett.

Egy leírásrészlet az egykori losonci gimnázium tanárától, Latkóczy Mihálytól, aki 1896-ban, első losonci sétája alkalmával járt itt: „…. A topolyafákat elérve láttam csak, hogy temetőbe kerültem. De nem olyan temetőbe, a hol úgyszólván könyökkel taszigálják egymást a halottak, hanem olyanba, a hol szép kényelmesen pihennek. Tekintélyes távolból nézegettek egymásra a sírkövek, közbe pedig hullámvonalba sorakoztak egy letűnt emberöltő jeltelen, immár névtelen sírdombjai.”

A 2. világháború után a losonci „Járási Nemzeti Bizottság“ keretében működő „konfiskációs bizottság“ 1946. július 20-i határozatával a Losonci Református Egyházat olyan szervezetté nyilvánította, amely „tudatosan és aktívan szolgálta az ellenséges háborús vezetést és fasiszta célokat“ és ezért minden ingatlanát, közöttük a temetőt is a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 sz. rendelete alapján elkobozta.

Az 1989-es fordulatot követően a református egyház minden kártérítés nélkül visszakapta a temetőt. Azonban az utak rendben tartására, a vízvezetékre, a szemét eltakarítására stb. nem lévén anyagi alapja, 1998 második felében, szimbolikus összeg ellenében az egyház átadta a temetőt a városnak. Felújítását, rendbetételét ugyan tervbe vették, de ez hosszú ideig csak a terület részleges kitisztításáig jutott el.

Az ezredfordulótól kezdve a temetőben intenzív újratemetkezés folyik, amely napjainkra már átterjedt az említett csontlelet feletti, a legrégebbi sírokat tartalmazó területre is. Itt Losonc magyarságának legjelesebb családjai és személyiségei nyugodtak. Nyugodtak, mert jelentős kisebbségbe kerültek azok a sírhelyek, amelyek túlélik az újratemetkezést. Losonc magyarsága ezzel együtt veszíti el történelmi emlékének egyik utolsó színhelyét.

A temető már jóval korábban is a vandálok kedvelt helye volt. A temetődomb alatt felépített, az említést nyert garázssor mögött található kripták nagy részét teljesen kifosztották, célpontjaik voltak az obeliszkek, de nagy azoknak a sírhelyek száma is, amelyek tábláit kitépték a keretükből, elvitték vagy széttörték a feliratokat őrző, többnyire márványtáblákat. A történelmileg értékes régi sírokból csak kevés olyan van, amelyet az utódok vagy mások rendbe hozattak.

A pusztítás akkor gyorsult fel igazán, mikor a temető alatt vezető út mellé egy garázssort építettek. A város központjában, a történelmi városrész lebontott részén emelt lakótömbökhöz ugyanis elfelejtettek garázsokat tervezni. Az illetékesek ezt próbálták pótolni azzal, hogy a református temető domboldala alá az 1970-es évek végén garázsokat építettek.

A döntés akkor (és azóta is) sokakat felháborított, de ez a tényen nem változtatott. Az addig állagukban még megőrzött, de akkor a garázsok mögé került kripták rövid időn belül a vandálok áldozatai lettek. Egy kivételével valamennyit kifosztották, a sírhelyeket kibontották, az ott nyugvók csontjait a szó valós értemében meggyalázták és szétszórták. Ehhez jött az 1989 után bekövetkezett szabadság, amikor a még valamilyen szinten használható kriptákba hajléktalanok költöztek, de a drogok kedvelői is találkozgattak itt.

Nem úszta meg megkárosítás nélkül a temető, de a város egyik legrégebbi sírhelye a Ráday-család kriptája sem, amely államilag védett műemlék.

A temető, s benne a kripták sanyarú állapotát sokszor és számos helyen, írásban és szóban, tévében, rádióban és cikkekben közzétették, de kevés eredménnyel. A temető ma a köztemető részét képezi, s mivel benne eredendően magyarok nyugodtak a hivatalos ígéretekben legfeljebb olykori „nyilatkozatok” szólnak arról, hogy lesz rendbetétel.

A vödörben közszemlére kitett csontok csak azt jelzik, hogy a temető pusztítása folyamatos és napjainkban is tart.

Zárásul két, a Deáki család kriptájában talált sírfeliratrészlet:

„Állj meg itt halandó tekints ezen kőre Gondold meg hogy te is így jársz jövőre ki ez alatt fekszik ez volt ártatlan még is a halál volt hozzá irgalmatlan”

„Ki vagy te az voltam én e föld(ön) mi én vagyok az leszel te ha az óra jön Itt nyugszom én és várok te reád ne távozz tőlem mondj értem imát”

Puntigán József

Nyitókép: Boris Macko

Forrás: lucenec.dnes24.sk, saját adatok