A kutya sem néz az Óváros felé

„Pozsony Óváros polgármestere, R. Števčík menet közben módosítja a játékszabályokat, és eközben kettős mércét alkalmaz, ami egyáltalán nem tisztességes. Sem az óvárosiakkal, sem a pozsonyiakkal, sem a szlovákokkal szemben. Ez nem egyezség, hanem szélhámosság.

Nem olyan régen még a kutya sem nézett az Óváros felé. Üresek voltak az utcák, nem volt minőségi szórakozási lehetőség. A turisták napközben bejárták a városközpontot, este pedig Bécsben élvezték az életet. A mieink olcsó tac-tac ütemben berregtek a Harley-ban. Kocsmából annyi volt a városközpontban, mint a mák, és a sörön kívül fehér- és vörösbort kínáltak. Semmi minőségi zene, semmi stand-up comedy. Csak néhány támolygó, akik a történelmi épületek sarkára vizeltek, mert olyan üresek voltak az utcák, hogy elrejtőzniük sem kellett senki elől.

Az Óváros néhány éve kezdett Pozsony szíve lenni. Nyáron fesztiválok, télen zenés klubok éltették, ahol lehetett „kulturáltan inni”. Elkezdtünk egy európai nagyvároshoz hasonlítani, egyetlen jelentős különbséggel – a szociálisan leszakadtak többségét a mieink alkották. Bécsben és Prágában viszont angol és japán szót hallani. A turistáknak tetszik, hogy a hely szellemét nemcsak az épületek, hanem a helyi emberek is alkotják.

Most az fenyeget, hogy az Óváros ismét a kutya se nézzen. R. Števčík be akarja teljesíteni az előzetes ígéretét, és korlátozni a szórakozóhelyek nyitvatartását, hogy biztosítsa az éjjeli nyugalmat. Három zónára osztotta az Óvárost, amelyekben 22 órakor, 24 órakor, illetve ennél kicsit később kell bezárni esténként. Akinek a kocsmája csak pár méterrel Števčík vonala mögött lesz, két órával korábban kell bezárnia. A polgármester menet közben módosítja a játékszabályokat, és eközben kettős mércét alkalmaz, ami egyáltalán nem tisztességes.

Ezenkívül annyira fel akarja emelni a szórakozóhelyek bérleti díját, hogy az ár csaknem a négyzetméterenkénti eladási árra kúszik fel. azok, akik pénzmosodaként üzemeltetik a kocsmájukat, túlélik. De azok a tisztességesek, akik valamilyen hozzáadott értéket kínálnak, bezárnak, vagy annyira megemelik az áraikat, hogy hazai ember be nem téved a központba. A diákok lehet, hogy kihasználják az ingyenvonatot, és elmennek szórakozni Nagyszombatba a hipszter polgármesterrel.

Értem, hogy rendet akarnak vinni az egyes kocsmák nyitva tartásának elbírálásába, és eközben a gyalogosövezet lakóira is gondolnak. De ennek a kocsmaüzemeltetők és a helyiek közti kompromisszum mentén kéne végbemennie, a városrész vezetésével közös találkozón. És nem úgy, ahogy a polgármester csinálja, hogy csak azután keresi az „egyezséget”, miután kiadta az általános érvényű rendelet, csak az egyik fél számára előnyös, a másik számára viszont megsemmisítő hatású módosítási javaslatát.

   

A smer-es támogatású, független Števčík polgármestert alig több, mint négyezren választották meg. A nyitva tartási időket és a bérleti díjakat meghatározó általános érvényű rendelet módosítására tett javaslataival túllépi a hatáskörét, hiszen a választók 28%-a által megválasztott polgármester likvidálni akarja a városközpontot, amely egyszerre van itt az óvárosiak, pozsonyiak, szlovákok és a turisták számára. Nem csak a helyieknek, akik közül sokaknak talán nem is állandó lakhelyük az Óváros.

Az Óvárost a döglődés fenyegeti. Talán nem lennék ilyen szkeptikus, ha nem lenne az a mementó, amelyet számomra a Šafárik tér jelen. Tudják, emlékszem, hány hosszú évig kerültem a Šafárik teret a sok emberi ürülék és a bokrokban közösülő hajléktalanok miatt. Amíg létre nem jött a Šafko konténerprogram, amely odacsalogatta a fiatalokat és a művészeket, és kulturálttá tette ezt a csatornát a város központjában. A polgármester úr kiüríttette, mint állítólagos fekete építkezést a „pozsonyi városi parkban”!!! És amikor a Šafko projekt CE.ZA.AR díjat nyert a nemzetközi építész bírálóbizottságtól, facebook-bejegyzésben Paška villájához hasonlította. Ugyanolyan üresség maradt utána, amilyen az Óvárost fenyegeti az üres polgármester legújabb húzása nyomán.”

(nicholsonova.blog.sme.sk)