Trianon üzenete napjainkban

Június 4-én kettős évfordulóra emlékezik a világ összmagyarsága. Az 1920-as trianoni békediktátumra, amely feldarabolta az 1000 éve fennálló Magyar Királyságot és a hatalmon lévő nemzeti kormány egyik fontos intézkedésére, a Nemzeti Összetartozás Napjának törvénybe iktatására.

Üröm az örömben, hogy a magyarországi baloldalhoz híven sajnos ebben sem volt teljes az egyetértés, a 302 igen szavazat mellett 55-en nyomták meg a nem gombot. természetesen az MSZP részéről. A magyarázat, mint már olyan sokszor, újfent gyengére sikeredett: miszerint a törvény „rontja Magyarország jószomszédi kapcsolatait és nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit”. Sajnos, már megszokhattuk, hogy a liberális – szocialista erők mindig a mások érzékenységére vannak tekintettel és soha nem a nemzettársaik boldogulása az elsődleges céljuk.

Versaille-ban nem csak Magyarországot darabolták fel

   

[stw]

Versaille-ban nem csak Magyarországot darabolták fel, gyárait, vasút és úthálózatát, iskoláit. bányáit idegen kézre juttatva, hanem kisebbségi létbe, a hazátlanság magvait elvetve taszítottak több mint 3,3 millió magyart. Az újonnan megalakult államok garanciát vállaltak az országaikban élő nemzetiségek jogainak betartására, mára tudjuk, hogy például a gyulafehérvári román nagygyűlésen vállalt kötelezettségek teljesítéséért, majd egy évszázad után is küzd az Erdélyben elő magyarság.

A Felvidéken sem volt jobb a helyzet, a második világháborút lezáró párizsi béke hatályon kívül helyezte a versailles-i békét és azt felülírva további területeket vesztett Magyarország. Az itt élő magyarok meghurcoltatása előbb a kollektív bűnösség szégyenteljes bélyegével kezdődött, majd ezután több mint 70 ezer nemzettársunknak kellett elviselni a kitelepítés igazságtalanságát. Az ezt követő majd 40 év kommunizmus végterméke a felvidéki szlovák-magyar identitás kinevelése.

Identitástudatában gyenge generáció kinevelése

A mindenkori állam célja az volt, hogy, fondorlatos politikai eszközökkel (megyék átszervezése, ezzel az etnikai arányok megváltoztatása, Dél – Szlovákia gazdasági ellehetetlenítése stb.) és ideológia trükkökkel vegyék el identitásunkat. A szlovák iskolák fontosságának hangsúlyozása, a magyar, és ezáltal közös történelmünk elhallgatása, tudatos félreértelmezése, emlékhelyeink, nagyjaink szlovákként bemutatva mind arra szolgál, hogy egy identitástudatban gyenge generációt neveljen ki. Mindezt megkoronázva, Bugár Béla „érdemeit” e tekintetben nem elvitatva megállapíthatjuk, hogy felismerte a változó idők igényét és ezeknek a tömegeknek pártot is alapított, amely mára sajtót, (Új Szó) és rádiót (Pátria) is kapott.

Mindezek ellenére mégis elmondhatjuk, hogy van magyar jövő a Felvidéken, bár minden magyar felelős minden magyarért, a lemorzsolódni vágyókat hagyni kell elmenni. Közösségünk rohamosan fogy, mégis vallom, hogy a folyamat megállítható. Gyermekeket vállalva, öntudatos, hagyományaira büszke generációt kell felnevelni, hogy még 50 év múlva is magyar szó legyen a szülőföldünkön. Június 4-e ne csak a magyarság legfájóbb tragédiájának az emléknapja legyen, hanem a Nemzeti Összetartozás felemelő érzéséé is.

Kölcsey időtálló soraival élve:

„..Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Dian Csaba

További ajánlott írások:

Trianon – A határon túliakban dac van a téma iránt (Interjú)