Megyei választások után – Ipolyságon a helyzet változatlan. Vajon meddig?

Lezajlottak a 2017-es megyei önkormányzati választások amely az MKP sikerével és a Most-Híd, továbbá a Smer rossz szereplésével zárult. Most már kézzelfoghatóvá vált, hogy az emberek változást szeretnének, megelégelték a populista üres ígéreteket, vagy Bugárék köpönyegforgatását a hatalomhoz foggal-körömmel való ragaszkodását. Bármi áron.

Mielőtt azonban rózsaszirmokat szórnánk pezsgődurrogtatás közepette, nincs miért elégedetten hátra dőlnünk. Ahhoz, hogy sikeres parlamenti választásokat, esetleg kormánycserét is végrehajtsunk, a választópolgárok szavazási kedvét kell feljebb srófolnunk.

Helyi passzivitás és öt év üresjárat

   

Országos szinten 26,83 százalékos részvételi arányt tudunk felmutatni. Szűk pátriámban még elkeserítőbb a helyzet. Ipolyságon és a hozzátartozó két városrészben, Tesmagon és Pereszlényben 18,6 százalék volt csupán az urnákhoz járulók aránya. A legtöbb szavazatot az MKP színeiben induló jelöltek kapták, a megyeelnöki posztért folyó harcban pedig Farkas Iván végzett az első helyen.

A 6443 szavazásra jogosult egyénből alig 1201-en gondolták úgy, hogy a régiónk megér egy képviseletet. Nem mindenkinek fontos az, hogy már 12 éve megyei képviselet nélkül vagyunk, sőt, most újabb 5 év üresjárat következik. Mindennek következményeként nehezebb érvényt szerezni jogos igényeinknek.

Pedig a megyén múlik útjaink állapota, a sportra vagy kulturális célokra fordítható pénzösszeg. Érdekes tény az is, hogy a helyi jelölteken kívül olyanok is több száz voksot kaptak, akiknek városunk térképen való meglelése is gondot okoz. Ők fognak hitelesen képviselni bennünket?

Mindez megtörténhet egy olyan városban, ahol a közösségi médiában az egy négyzetkilométerre eső legtöbb megmondó, hozzáértő ember található. Nekik sikerült a város élére egy olyan polgármestert juttatniuk, aki mögött valós eredmények nincsenek, ám aki mégis úgy kommunikálja a történéseket, hogy minden, ami helyi fejlesztés, az az ő eredménye és minden más felmerülő hiányosság a képviselők hibája.

Jogok és kötelességek

Egy állam polgárainak nemcsak jogai, de kötelességei is vannak. Ha nem nyilvánítjuk ki akaratunkat, ha nem élünk szavazati jogunkkal, ne mástól várjuk a csodát. Sokan csalódtak már a politikusokban, hiszen érdemben nem sokat változott az életük. De csakis úgy érhető el változás ha mindenki kinyilvánítja a véleményét. A facebookon való morgolódás olyan, mint egy lakógyűlés. Mindenki látja, mit szóltunk, mi a gondunk, bajunk. De ha a szavak tettek nélkül maradnak, akkor ne mást okoljunk, hogy minden marad a régiben.

Éppen ezért kiváló kezdeményezésnek tartom a november 16-ára a Fő térre szervezett és azzal párhuzamosan zajló E77-es út blokádját. Ahogy már egy korábbi cikkünkben is írtuk, az ipolyságiak életét megkeseríti a megnövekedett teher és gépkocsiforgalom. Ezen az akción egy elkerülő út fontosságát fogják a szervezők kiemelni, amivel megoldódna ez a tarthatatlan helyzet.

A megyei és önkormányzati választások fontossága egy adott régió lakosainak a legmeghatározóbb a jövőjüket tekintve. Ha érdektelenek maradunk az iránt, hogy az elkövetkező években kik döntenek sorsunk felől, ne lepődjünk meg azon, hogy a csoda elmarad. Jövőre az önkormányzati megmérettetésen ismét kifejthetjük majd a véleményünket. Ne üljünk fel a Szlovákiában divatos populizmusnak, hanem olyan embereket válasszunk a közösségeink élére, akik érdemi munkát tudnak felmutatni.

Dian Csaba

Nyitókép: teraz.sk