- 2024. máj. 04. - 09:00
Kifosztatott már a Kincstár, Csodám mind a múlté lett, S távol ő, ki nemrégen még Oly hűséggel szeretett, Nem ölel már karja s nem súg Titkokat a száj nekem, Nem osztja meg életét és Illatát...
Egyetlen hónap alatt két kimagasló sikert ért el. Kis túlzással olyan ez, mint egy ízig-vérig népmese. A legkisebb királyfi elindul szerencsét próbálni, hogy aztán a királylány meg a királyság is az övé legyen. Annyi változtatással...
Ladik vagyok révész nélkül, zavart lélek céltalan, Elvadult és buja ösvény, óceán, mi parttalan. Hajótörött, kínzó átok, buja szirén-préda én, Messze-titkos ígéretként pislákoló lomha fény. Távol, ködös szirtfok csupán, rab ki már-már nem...
Érzem ma is haragját még. Érzem, ahogy fojtogat. Mégsem adom meg már többé Démonomnak magamat! Hagytam soká: vad viharként Dúljon, tépjen engemet, S ártva rágjon szívem körül, Borzolva a lelkemet. Hagytam én, hogy kifosszon...
Újra itt a Tavasz. Éled. Készülőben már a Nyár, S bennem ismét kétség dereng, Átkos bűvkörébe zár. Nem érdekel, mi lesz holnap, És a Nap, hogy süt-e majd, Szemem kizár minden képet, Fülem kizár minden...
Mint egy erős, ódon átok Fogod közre életem, Kín-börtönöm, s börtönőröm Egy személyben vagy nekem, Szólnék, ámde gyötrő félsz, mi Csöndre inti ajkamat: Félek tőled, s fejet hajtva Gyűlölöm csak hatalmad. Szólni s vágyni...
Bukott férfi lett belőlem, Nem támasz vagy vőlegény, Nem voltam, csak káprázat és Vak ígéret, csalfa fény. Csaló, aki szende szépen Mesét, álmot, kéjt ígér, És a végén szánakozva Megbocsájtást kér, remél. Mindig messze...
Kedvem, mint a bús november: Köd és fáradt fellegek, S szégyellem már mindig újra Bűnöm meggyónni neked. Ami volt, egy kis tehetség, Valahogy rég megkopott, S maga mögött torz emléke Csupán súlyos űrt hagyott....
Nyitókép: SITA Mit tehet a magamfajta zenefanatikus, aki rajongója a Pink Floydnak, és korszakos prizmás- lemezének, de éppenséggel lemaradt az album megjelenésének szép kerek évfordulójáról? Hát, vár még egy kicsit, s egy héttel később...