Üres tervek terhe ég benn,
Fojtogat és fenyeget,
S mint valami méreg, dúlja,
Tépi, irtja lelkemet,
Minden olyan bizonytalan,
Színtelen, csak sejtelem,
S keresem, hogy mi nyújthatna
Végre békét már nekem.
Hiányzik, ki régen voltam,
S minden édes álom is,
És a naiv, drága vágyak,
Mert most minden oly hamis.
Kaland sincsen, Szerelmek sem,
S fogyóban az ábrándok,
Hiányzik az elmúlt idő
És a régi barátok.
Ékes, ódon Kincsek közül
Csupán kacat maradt itt,
S kiszínezem Múltam, miként
Mesélő kalandjait
Úgy szeretnék tovább lépni már,
De magam nem tudok,
Úgy szeretnék vágyni újra,
S érezni, hogy haladok.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!
