Csáky Pál beszélgetése Koncsol László író, szerkesztővel. Megjelent az Üzenet c. könyvben.

 

(…)

 

Elégedettek vagytok azzal, amit a ti generációtok letett az asztalra? Mennyire sújtotta a megosztottság a ti korosztályotokat? Mi volt a legfőbb támogató erő és melyek a leginkább visszahúzó momentumok?

 

Kissé tágabban értelmezett nemzedékünk a felvidéki magyar szellemi élet alapjait rakta le. Volt a méltán megkerülhetetlen Fábry Zoltán, a kb. két évtizedig Csehországban rejtőzködött Forbáth Imre, bár ő az irodalmi élettől, magától az írástól is távol tartotta magát, három, vészkorszakot túlélt idős író: Egri Viktor, Szabó Béla és Dávid Teréz, a hullámlovas Rácz Olivér és kész.

 hirdetes_810x300  

 

A tőlünk fél évtizeddel idősebbek, Dobos, Mács, Ozsvald, Bábi és még néhány tanultabb, magyarországi iskolákból visszajött fiatalember meg a Nyolcak néhány igazán tehetséges embere, Tőzsér, Cselényi, Zs. Nagy s a korosztályukba tartozó, később fölzárkózott Gál Sándor, Tóth Elemér meg kiváló prózaírónk, Duba Gyula. Többen is voltak-voltunk persze, de ez az interjú nem irodalmi lexikon.

 

Nemzedékem először, az ötvenes évek derekától csak a tollát próbálgatta, de az évtized vége felé már publikált is, a hatvanasoktól pedig részben rendszeresen írt, sőt kezdte átvenni a programalkotó szerepkört. Tekintélye lett, hallgattak és hivatkoztak rá. Néhány lapunk élén és a közéletben a mi ifjú nemzedékünk emberei jelentek meg.

 

Nemcsak az irodalomban, hanem más szellemi és termelő pályákon is. Adódott néhány kritikus helyzet, amikor az idősebbek görbén néztek az ifjabbakra, de az igazi ellenség a kommunista (ún. marxista-leninista) művészetelmélet, a szocialista realizmus nevű kentaur vagy szfinx doktrína volt, néhányan ezt húzták elő az iskolák és munkahelyek vörös posztódrapériás-huzatos, jelképes „Lenin-sarkából”, ha valamely állítólagos eltévelyedésünkért el akarták verni rajtunk a port.

 

A különben érdekes, tehetséges, de talányos elméjű Bábi volt ennek a – ahogy ő mondta – „lenyini” szamárságnak, fából vaskarika esztétikának az osztályharcos szószólója. Nem tudom, emlékszike valaki Zsdánov fenyegető, csizmás-katonazubbonyos, öltözetével is Sztálint utánzó árnyára, nekem még az 1980-as évek derekán is volt vele bajom az Új Szó szerkesztőségében.

 

(…)

 

Van esélye a kis nyelveknek a jövőben, a számítógépek világában? Létezik napjainkban egyáltalán szlovákiai magyar irodalom, vagy csak imitáljuk az irodalmi életet? Könyv viszonylag sok születik meg, de eljutnak az emberekhez?

 

Biztosan van. A számítógépek a kis nyelveket is szolgálják. Billentyűzetüket, mint az enyémet is, egyszerűen át kell állítani a magyarra vagy a szlovákra, ez minden. Most éppen magyarul írok rajta; egy gombnyomás és szlovákul, majd vissza, s akkor ismét magyarul vagy latinul és angolul is. (…)

 

Irodalmunk van, irodalmi, tudományos életünk alig. Ha valaki másként tudja, mondja meg. Dunaszerdahelyre tevődött – tétetett – át a központ, onnan kapok olykor híreket. Korábban Pozsony, most Szerdahely. Amióta nincs kocsim, nem járhatok a szerdahelyi rendezvényekre, s nyolcvan felé már kedvem is alig van hozzá, minden percem drága, mielőtt itt hagyom ezt a felvidéki magyar világot.

 

Ez már őszintén szólva, nem az én helyem. Emlékeimé, egy szinte nyomtalanul és hangtalanul szertefoszlott világé. Természetesen szurkolok neki, ahogy annak idején mi is elvártuk, hogy az idősebbek szurkoljanak nekünk, hiszen ők a mi jövőnk. Csak a jövőnek szurkolhatunk.

 

Hogy látod a szlovákiai magyar társadalmi változásokat? Mit kellene jobban, másként csinálni?

 

változásokról a sajtó és a szociográfia tudósít. Az autonómia meg-szerzésének pillanata, azt hiszem, elszelelt. Két párt…? Meggyöngültünk, a többségi nép ellenállása pedig, miután szítják, s ha kell, szervezik, hatalmas. Rémülten gondolnak rá. Nemzetközi támogatásról alig lehet szó. A követésre szánt anyaországi mintákat szlovák testvéreink megköszönik, megmosolyogják, és legyintenek rájuk.

 

A románok, de még az ukránok is ugyanígy. Az ukránok az oroszok, a románok meg Erdély miatt. Összejátszanak. A Nagy- és a Kisantant tovább él, de most már nem összehozzák, hanem védik Trianont. Bár ne lenne igazam! Ti persze, küzdjetek érte, mint az oroszlánok kint és bent.

 

(…)

 

Koncsol László

 

CsákyPál.EUKoncsol László: Isten az iszlám segítségével hódítja vissza Európát

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!