Mick Jagger 75

Igazi fenegyerek. A rock and roll közlegénye. Szimbóluma egy műfajnak és kornak, s elnyűhetetlen örökmozgóként irigylendő példa milliók számára.

Ő Mick Jagger, a Rolling Stones alfahímje, 6 évtizedet végigtomboló énekes-dalszerzője, akiről műalkotások, popdalok, dokumentumfilmek születtek, és aki kevés férfiszépsége ellenére is mai napig milliókat képes lázba hozni. Kemény, mint a műfaj, mit művel, keveset méltatott géniusz, nagyszájú ikon, akit úgy tűnik nem lehet leráncigatni a színpadról. Sir Jagger épp ma 75 éves. Isten éltesse.

Pályája abban a mágikus, ködbevesző korszakban indult, mikor a kubai rakétakrízis borzolta a kedélyeket, mikor Marilyn Monroe örökre elszenderült, s mikor még a Beatles is csak nagyon az elején járt karrierjének. Tettvágyó fiatalként őt is magával ragadta a vágy, hogy zenéljen, énekeljen, hogy csajozzon, mert hiszen Elvisnek is milyen jól megy ez!

   

Az akkoriban gombaként szaporodó „tini együttesek” sorában csupán egy volt a sok közül az a banda is, amely végül alapjaiban formálta át a rockzene világát, s melyben a fiatal Jagger szárnyait bontogatta. Ez volt a Rolling Stones, melyet 1962-ben alapítottak (mindössze 2 héttel az Omega előtt :)).

A nevet egy Muddy Waters sláger után kapta a banda. Brian Jones, a multiinstrumentalista zseni volt a névadó, ő szervezte a fellépéseket, s ő határozta meg a blues irányt is. Szinte minden keze ügyébe kerülő hangszeren képes volt játszani, így elképesztő előnyt jelentett – a valljuk be őszintén – amatőrökből összeállt bandának.

Jagger pedig, – ki a csapat szimbóluma lett – 1 évvel korábban 1961. október 17-én ismerkedett meg (újra) azzal a sráccal, ki egész életét megváltoztatta, s kikkel aztán milliók életét változtatták meg. Keith Richardssal karöltve – merthogy így hívták a fiút – zenész álmokat dédelgettek, s így, fiatal ábrándozókként lettek a Stones tagjai, ahol Keith Richards a gitárosi feladatokat látta el, Jagger pedig a karizmatikus énekes-szájharmonikásét.

Mire megjelent a Beatles 3.albuma, a Stones is kiadta első LP-jét, mely jelentős részben blues-feldolgozásokat tartalmazott, s mely ennek ellenére egy csapásra egekbe repítette a bandát.

Rövid időn belül elképesztő rajongás övezte az 5 fiút, akik megjelenésükkel, blues-alapjukkal, sötét tónusaikkal a napos, cuki Beatles-fiúk tökéletes ellenpontja lettek Ők voltak a „sötét oldal”, a versenygés rosszfiúi.

Évről évre újabb koronggal örvendeztették meg a rajongó tömeget, s a lemezeken szép lassan egyre nagyobb tér jutott a saját kompozícióknak is, a Jagger-Richards szerzeményeknek.

Sorban ontották aztán a jobbnál jobb dalokat, melyek közül kimagaslik az I cant get no, a Paint it black s hasonlók.

1966-ban aztán kiadták a korai korszakuk legkimagaslóbb albumát, az Aftermath című korongot, mely akkori kreatív energiáik legszebb és legerőteljesebb lenyomata, s olyan kiváló dalokat tartalmazott, mint a Mothers little helper, a Lady Jane, az Under my Thumb, vagy az Out of time.

https://www.youtube.com/watch?v=1vi3lvnmQ7Y

https://www.youtube.com/watch?v=3CctIQfkv-8

A banda egyre erősödött, a pszichedelikus rock műfajában is kipróbálta magát, hogy aztán 68-tól visszataláljanak a nyers, kemény, zajos rockzenéhez, de annak minden eddiginél kiforrottabb formájához. Ekkoriban kezdődött a Stones igazi magas repülése, a csúcskorszakuk. A fiatalon elhunyt Brian Jones  helyére egy 20 éves zenei zseni, Mick Taylor került, hogy a minden eddiginél erősebb banda ebben a felállaban készítse el legjobb lemezeit.

Ez az 5 éves intenzív korszak Jagger dalszerzői tevékenységének legkreatívabb, legnagyszabásúbb időszaka, olyan szerzemények születtek ekkoriban, mint a Gimme shelter, a Honky tonk women, Midnight Rambler, Brown sugar, Wild horses, Sister morphine, Shine a light, vagy éppen az Angie.

E dalokkal Mick a rockzene nagy közös kincstárát nem múló fényű csodákkal gyarapította, örök s megérdemelt hírt szerezve magának nemcsak az előadóművészek, de a kreatív erők táborában is.

A banda 3. inkarnációja – mikortól Ronnie Wood is velük zenél – már egy másfajta banda képét mutatja, meglepetéseket, kincseket, igazi rock klasszikusokat azonban ez az időszak is bőven tartogat: a Miss you a banda egyik lenyűgöző dala lett, akárcsak a  rock himnusz Start me up.

Mick ekkoriban szólóban is kipróbálta magát. Pályafutása alatt több szólólemezt is kiadott, s vendégként szerepelt bizonyos nagy horderejű produktumokban is, mint például a David Bowieval közösen előadott jótékonysági céllal felvett Dancing in the street című dalban.

https://www.youtube.com/watch?v=9G4jnaznUoQ

Zenei munkássága mindenekelőtt persze a Stones dalaihoz köthető, szólóban sohasem ért el jelentős sikereket, bár akadtak slágerdalai.

Mick Jagger, mint nagyszájú, ráncos ősrocker, megállíthatatlan energiabomba áll előttünk mind a mai napig. Bámulatos teljesítményével, őserejével szüntelenül meglep minket, s összetéveszthetetlen mozgása, énekstílusa és sármja dalokat, műalkotást ihlet minduntalan. Néhány éve például a Maroon 5 nevű formációt ihlette meg a zenészlegenda, aki bizonyította, igenis, rózsaszín öltönyben is lehet férfias valaki!

Züllött életvitele ellenére is odaítélték neki a Sir megnevezést a zene, a kultúra terén mutatott elévülhetetlen érdemei jutalmazásául.

God save the Queen, God save Mick Jagger!

Kerepesi Igor