Közös tárgyalóasztal, eltérő prioritások: fehérorosz-ukrán diplomáciai közeledés

Az elmúlt hetekben Alexander Lukashenko fehérorosz elnök megtörte a jeget és négy év szünet után hivatalos látogatást tett az ukrán fővárosban, ahol részt vett a két ország között zajló üzleti csúcsfórumon. Lukashenkonak 2017-ben ez volt a második találkozója Petro Poroshenko ukrán államfővel.

Már önmagában ez a tény – a legfelsőbb szintű diplomáciai kapcsolatok ezúton történő kifejezésre juttatása – egyértelműen jelzi: Ukrajna és Fehéroroszország szorosabbra  fűzné együttműködését úgy gazdasági, mint külpolitikai síkon. Természetesen mindkét félnek megvannak a maga prioritásai. Az örök kérdés az: a saját érdekek mellett hol van Oroszország és az Európai Unió helye ebben a dimenzióban.

Élénkülő fehérorosz bilaterális kapcsolatok

   

Fehéroroszország külpolitikai aktivitása meglehetősen felélénkült az elmúlt időszakban. Augusztus 10-én New Yorkban találkozott Andrei Dapkiunas Fehéroroszország állandó képviselője az ENSZ Közgyűlés elnökével, akivel többek között a szervezet és a belorusz állam közösen végzett munkájáról, illetve a jelen kihívásairól folytak tárgyalások.

Ezt megelőzően a mongóliai fehérorosz nagykövet Mongólia elnökével Khaltmaagiin Battulgaval találkozott, ahol Stanislav Chepurnoy diplomata Lukashenko elnök személyes gratulációját tolmácsolta a legmagasabb állami tisztséget frissen betöltő államfőnek, aki a Demokrata Párt színeiben győzött a néppárti indulóval szemben.

Augusztus első napjaiban pedig a fehérorosz külügyminiszter-helyettes folytatott hivatalos megbeszélést Szlovákia képviselőjével a két országot érintő és az európai nukleáris biztonság kérdésében.

De ne feledkezzünk meg a belorusz-kínai bilaterális együttműködés folyamatáról sem, mely idén ünnepelte 25. évfordulóját. Az augusztus elsején Minszkben rendezett kiemelten magas fokú megbeszélése Lukashenko elnök úgy fogalmazott: ezen jubileum alkalmával még inkább fokozódni fog a Minszk és Peking közötti hagyományosan szoros együttműködés.

,,Huszonöt évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen magas szintre eljut a partnerségi kapcsolat a ,,nagy” Kínával, éppen ezért ma nagyon boldog vagyok”

– folytatta Lukashenko, aki egészen addig merészkedett, hogy ,,tűzön-vízen át tartó” barátságról beszélt. A felek ismételten állást foglaltak a stratégiai partnerség, a kölcsönös megértés és a bi- és multilaterális fórumokon tanúsított egymás iránti szolidaritás mellett.

Ebbe a sorba illeszkednek kiválóan bele a július 20-21-ei kijevi történések, melyek hangulatát jól mutatják Alexander Lukashenko szavai:

,,Ezek a rendszeresített találkozók jótékony hatással vannak többek között Ukrajna és Fehéroroszország gazdaságának fejlesztésére. Ha tudjuk mit és hogyan tehetünk Ukrajnáért, mi meg fogjuk tenni.” Az ukrán vezető így fogalmazott: ,,Hálás vagyok, amiért az elnök úr ilyen nagy delegációval érkezett. A mai naptól új lépéseket és megvalósítási lehetőségeket várok, melyek segítenek tovább fejleszteni a már meglévő, hatásos együttműködés kereteit.”

Minszk prioritásai: ,,Már mondtam: mi nem kötünk barátságokat és nem kereskedünk közösen senki ellen!”

A kijevi fórum a két állami vezető közti tárgyalás igen sajátos formájának, illetve az idén április 26-án elkezdődött kapcsolatélénkítés folytatásának tekinthető. Áprilisban ugyanis közösen látogattak el az 1986-os csernobili katasztrófa színhelyére. Az eseményen Lukashenko kijelentette:

,,Fehéroroszország folytatja munkáját az ukrajnai béke megteremtése érdekében.” A júliusi találkozón már más szempontokra helyezte a hangsúlyt: ,,Ma a gazdaságra koncentrálunk. Fehéroroszország és Ukrajna az export kiterjesztésére, az ipari együttműködés fejlesztésére, a közúti szállítás és infrastruktúra korszerűsítésére, valamint innovatív technológiák létrehozására törekszik.”

Lukashenko déli szomszédját a fehérorosz termékek egyik elsőszámú piacaként jelölte meg. Ez nem véletlen: 2016-ban a kereskedelmi adatok a négy milliárd dollárt is meghaladták Ukrajna és Fehéroroszország között, amely több mint 10%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az eddig mért idei adatok pedig még magasabb növekedést mutatnak. (Ne feledjük, egy aktívan háborúzó és egy diktatórikus államról beszélünk.)

,,Mindazonáltal nincs idő arra, hogy hátradőljünk és megelégedjünk. Messze vagyunk még a fehérorosz-ukrán gazdasági együttműködés múltbéli eredményeitől, amikor is az évi átlagos kereskedelem értéke elérte a nyolc milliárd dollárt.”

A fehérorosz elnök kiemelte: két éven belül reális esély van arra, hogy elérjék, sőt meghaladják ezt a szintet.

Politikai szempontból megközelítve a kooperációt az államfő deklarálta: Minszknek nincsen semmiféle ,,allergiája.” Nem azért barátkozik vagy kereskedik valakivel, hogy azt egy harmadik fél ellen tegye.

Ukrajna egyetlen célja: biztonság és integritás

Petro Poroshenko elnök és a kijevi vezetés számára a legfontosabb tényező Ukrajna biztonsága és területi integritásának biztosítása. Éppen ezért geostratégiailag, politikailag és gazdaságilag sem elhanyagolható szomszéd számára Európa utolsó diktatúrája.

Poroshenko azt nyilatkozta: a belorusz elnök biztosította őt arról, hogy állama soha nem lesz az Ukrajna elleni agresszió eszköze. Lukashenko eddig egyetlen egyszer sem tett nyilvános kijelentést erről. Ez pedig világosan bizonyítja Minszk Moszkvához való, Moszkvától való függőségi viszonyát.

A júliusi látogatás nem csak Fehéroroszország külpolitikai tevékenységéhez, de Kijev ebben az időszakban tapaszalt magatartásához is illeszkedik. Idén nyáron Poroshenko elnök az Egyesült Államokba látogatott, ahol találkozott Donald Trump amerikai kollégájával.

Június 22-én Brüsszelbe, majd rá három nappal Párizsba utazott. Ezt követte a moldáv miniszterelnökkel való egyeztetés és a grúziai út. Kijev külpolitikára egyébként jellemző az azon posztszovjet térségbeli államokkal való erősödő kapcsolattartás, mely Ukrajna pozícióját erősít(het)ik az agresszív orosz erőpolitikával szemben.

Homályos jövőkép

Annak ténye, hogy Alexander Lukasenko nem fejezte ki egyértelmű támogatását Ukrajna területi integritását illetően és nem adott semmiféle biztosítékot az esetleges Oroszországgal szembeni fehérorosz katonai védelemre, kiábrándító Kijev számára. A látogatást egyébként is a szkeptikus közhangulat jellemezte az országban.

Ennek egyik oka a szerencsétlen időzítés. (Egy Pavel Sheremet nevű fehérorosz-orosz-ukrán származású újságírót egy évvel ezelőtt pont ezen a napon gyilkoltak meg Kijevben.) A másik egy sokkal egyértelműbb indok: egy olyan tekintélyelvű állam vezetője érkezett Kijevbe, aki Oroszországgal alkot katonai szövetségben és aki a NATO tevékenységét egy, a saját biztonsága ellen irányuló folyamatos fenyegetésként értelmezi.

Összességében elmondható, hogy a diplomáciai csinnadratta tényleges döntések vagy változások létrejöttét nem eredményezte. Mindazonáltal az aláírt dokumentumok – új elemként – a két ország közötti tudományos és kulturális együttműködés elmélyítését is előre vetítik. A világosan más irányba mutató prioritások egyik fél részéről sem változtak.

Amíg Ukrajna tényleges háborúban áll Oroszországgal, addig Fehéroroszország szoros gazdasági és katonai szövetséget alkot vele. Ennek az egyenletnek pedig aligha lehet a két országot érintő tartós politikai együttműködés a végeredménye.

Azonban ha nehezen, de megpróbálunk eltekinteni az orosz félhez való eltérő viszonytól, érvényt nyerhet az az egyes elemzők által vizionált tényleges együttműködés, mely a kelet-európai térség stabilitását célozza meg. Ez lehet az a faktor, amely megszilárdíthatja a Minszk és Kijev közötti kapcsolatot.

Békési Júlia Boglárka

A kiemelt kép forrása: belarus.by

Források: osw.waw.pl (EN), The New York Times, CNN, president.gov.by, belarus.by, mfa.gov.by, frontnews.eu, nsnbc.me