A tüntető orvosok megölték a gyermekemet

Soha nem gondoltam, hogy valami személyes dologról fogok írni a sajtóba. De nem tehetem meg, hogy ne reagáljak arra a felfordulásra, amit a kisistenként viselkedő orvosok  okoztak. Azok, akik manapság keveslik a 300 eurós fizetésemelést. Azok, akik igazi rendszerváltásért kiáltoznak. De azt, ami igazán változást hozhatna, a poklok poklára küldik. Ian Gašparovič köztársasági elnök veszélyhelyzet kihirdetésére hivatkozva szeretné a tüntető orvosokat munkára bírni. Ki tudja azonban rákényszeríteni őket arra, hogy a munkájukat becsületesen végezzék?                           

2006 első felében az orvosok szintén tüntettek. Fizetésemelésért. Májusban nemcsak a pozsonyi, hanem más orvosok is éles tüntetésekbe kezdtek. Figyelmeztettek, hogy csak a sürgős egészségügyi ellátást tudják majd biztosítani. A pozsonyi kerületi bíróság némileg meghiúsította a tervüket azzal, hogy ideiglenes intézkedésként kötelezte őket a teljes egészségügyi ellátás biztosítására. A cél a polgárok életének védelmezése és az életveszélyes helyzetek meggátolása volt. Sajnos ez nem sikesült!               

Ilyen körülmények között készültem első gyermekem születésére. A szülés előtti utolsó  ellenőrzésen még egy beleegyezést is aláírtam, támogatva az orvosok sztrájkját. Az orrom alá nyomták. Ne írd alá akkor, amikor az utódod élete forog kockán!  Államünnep után egy nappal vettek fel a ruzsinovi kórházba. A döntést, hogy mennem kell szülni, csak egy nappal később hozták meg, azt is az én kérvényezésemre. Fél nappal ezután, újra az én kérelmemre, előhívó szert kaptam, miután megkezdődtek a szülési fájások. Mivel rosszul éreztem magam, alig éltem, egy mellettem fekvő hölgy figyelmeztetésére észrevettek, bevittek a műtőterembe. Elkezdték figyelni a gyerek szívműködését. Rossz értékeket mutatott, majd kaptam egy szert, miután javult az állapot. Egy ideig miden rendben volt, majd az értékek újra őrületesen leromlottak.

Mit csinált a személyzet?  Amikor végre, több mint egy óra után eljött és megnézett a nővér, csak annyit mondott, hogy ne aggódjak, ők mindent látnak a képernyőn a nővéri szobában. Igaz, egy orvosnő állította, hogy ez így nem jó, de állítólag neki nincs jogköre bármit is tenni. Az orvos, aki tehetett volna valamit, nem tett semmit. Így aztán órákon keresztülmaradtak a rossz értékek, majd egész napos szenvedés után késő éjjel megszültem. Halott gyereket!  Az ok? Megfulladt a zöld magzatvízben. Az illetékes ellenőrző hivatal arra a következtetésre jutott, hogy az orvosok hibáztak, és „horribilis”, 300 ezer koronás büntetést mért ki a kórház számára.  A kórház vezetősége szintén elismerte, hogy hibázott. Természetesen nem előttem, a nyomozó előtt. A jegyzőkönyvből, mely a tanúk kihallgatását tartalmazza, megtudtam, hogy az orvosok és a nővérek egymás között arról beszéltek, hogy XY beteg problémás. A gyermek eredményei nincsenek rendben, de ők nem csinálnak semmit. A szakvélemény szerint, ha azonnal cselekedtek volna, egészséges gyermek születik. Ha félidőben cselekednek, élő, de valószínűleg fogyatékos gyermek jön a világra. A fogyatékosság mértéke a valós idejű oxigén hiánytól függött volna. Ezt az időt a szakértők nem tudták meghatározni, mivel paradox módon  a legfontosabb monitori  adatok „elvesztek”…….

Btw, még korábban, amikor erről az ügyről az egyik kollégám írt, a felelős orvos még a korházban dolgozott. Egyelőre semmi nincs a bíróságon, de  az államügyész végre vádat emelt az orvos ellen.

   

Az orvos ugyanis tudta, hogy a gyermekemnek valami baja van. De hagyta őt meghalni. Miért? Azért a „szaros” pár ezer koronáért havonta?  Mellesleg a gyermekem volt a harmadik, aki aznap a szülés alatt a ruzsinovi kórházban meghalt. Lehetséges, hogy valamelyik halálnak valóban objektív oka volt. Lehetséges, hogy…..  

Katarína Ragáčová

Fordította: Császár Krisztina

Ha tetszett a cikk, javasold a SME online címlapra!