A kínálat és kereslet találkozása a losonci börzéken

A gyűjtőszenvedély szinte egyidős az emberiséggel. Kezdődött ez valahol az ásványokkal, folytatódott válogatott kincsekkel, tojásokkal, ősállatok csontjaival, művészi alkotásokkal, könyvekkel, bélyegekkel, érmékkel, pénzekkel, szalvétákkal, szobrocskákkal, képeslapokkal, üvegekkel, porcelánnal, vasalókkal, mozsarakkal, darálókkal, késekkel, étkészletekkel, régi lemezekkel, katonai tárgyakkal, de talán mindennel, amit ember valaha kitalálhatott. Hiszen a romlandó szerves anyagokat leszámítva talán nincs is olyan tárgy, eszköz,  ami ne lehetne gyűjtés tárgya.

Egészen természetes módon lesznek olyanok, akik fáradtságot (és pénzt) nem kímélve keresik, kutatják gyűjteményük hiányzó darabjait, s a boldogsághormonjaik tűzhányóként törnek fel ha ez sikerül, még  mások ugyanezt (kivétel azért akad…) a tárgyat megvető mosoly kíséretében dobják a szemétbe. De vannak olyanok, akik éppen az utóbbiakhoz járnak, s pincét, régi szekrényt, kamrát és padlást bejárva gyűjtik amit találnak, hogy azután megszépítgetve felkínálják az arra vágyóknak. Röviden szólva kialakult egyfajta munkamegosztás. Vannak akik azért gyűjtenek, hogy szenvedélyüknek hódolhassanak, míg mások azért, hogy pénzt keressenek. Közös bennük az, hogy mindketten értéket mentenek.

   

A losonci régiségbörzének évtizedes hagyományai vannak. Havonta egyszer, a hónap utolsó vasárnapján találkozik a kínálat és kereslet, melynek már több, mint 5 éve a Vásárcsarnok és annak előtere ad otthont. Ezeken a helyi, a környékbeli  szlovákiai gyűjtők mellett hagyományosan, a határ túloldaláról, főleg Salgótarján érkező érdeklődők is rendszeresen megjelennek.

A kínálat sokrétű, bőséges de főleg szubjektív. Hiszen az aki pl. korabeli dokumentumokat keres és poharakat, köcsögöket, fegyvereket, poharakat, érméket, használt háztartási tárgyakat s egyéb „lim-lomot” talál, aligha távozik elégedettséggel, míg az aki pl. rátalál álmai pénzérméjére örömében hajlandó lesz az épület előtti galambok után repülni.

Némi történelmi „börzetapasztalattal” a hátam mögött elmondható, hogy szinte változatlan a pénzérmék és pénzek iránti kereslet, emelkedik az érdeklődés a „népművészeti” tárgyak, azaz elődeink használati eszközei, terítői, tárgyai iránt.  Visszaesett a képeslapok iránti kereslet, talán azért is, mert a kínálat sem túl nagy, s ami van, azt csak tisztes áron lehet megkeresni. Elmaradnak a bélyeggyűjtők is. Belehallgatva egy beszélgetésbe hallottam, hogy szinte nincs kereslet irántuk. A digitális világ, a nyomtatott bélyegezések úgy tűnik, nem csak a postai, hagyományos levelezést szünteti meg, de a bélyegek iránti érdeklődést is. Népszerűek az üvegek, poharak, porcelántárgyak, de a kések, fegyverek is.

Nem kevesen vannak olyanok, akik csak úgy eljönnek. Nézelődni, beszélgetni, nosztalgiázni, múltról és a még múltabbról. Kézbe venni egy-egy korabeli tárgyat, emlékeket idézni, beleolvasni egy-egy könyvbe, kézbe véve egy „fekete korongot” felidézni a koncerteket, serdülőkori emlékeket.

A régiségbörze a múlt, a jelen, a nosztalgia, az emlékek, a hagyományok, a kínálat, a kereslet s még számos más műfaj találkozása.

Puntigán József