Dr. Somogyi Alfréd: Azt mondjuk szabadon élünk. Valóban így van?

(…)

Az Európai Unió polgáraiként, egy önmagát demokratikusnak tartó ország polgáraiként, azt mondjuk: szabadon élünk. Valóban így van?

Beszélhetnék a rabszolgaként, három műszakozó édesanyákról, a kölcsönök fojtogatásában élő családokról, a megélhetés bilincsei miatt külföldre távozó fiataljainkról; de társadalmi és nemzeti vonatkozásban megemlíthetném azt is, hogy vajon ki tartja reálisnak azt, hogy ennek az országnak belátható időn belül magyar nemzetiségű államfője, vagy miniszterelnöke legyen? Vajon tényleg szabadok vagyunk a forradalom és szabadságharc után 169 évvel?

Jó lenne! Nagyon jó lenne valóban szabadnak lenni! Az idegen hatalom alatti létezés ugyanis torzít: kiszolgáltatottá tesz és – láthatóan, vagy észrevétlenül, de – megtöri a lelket.

   

Azt mondják a hozzáértők, hogy a Kárpát-medencében élő magyar nemzetrészek között mi, felvidéki magyarok, vagyunk a legtörékenyebbek nemzeti identitásunkban. Ennek történelmi okai vannak. Egyetlen magyar nemzetrész sem élt meg olyan megaláztatást, mint amit a mi szüleink és nagyszüleink a hontalanság éveiben!

Amikor azért bélyegezték bűnösnek őket, mert magyarok voltak. Amikor azért vagyunk másodrangú állampolgárok, mert magyarok vagyunk. A bűnösség és megbélyegzettség alóli szabadulási vágy akkor is ott élt és ma is él a felvidéki magyar emberben. A halálos szorításból való szabadulást úgy tervezte el, hogy élni kell! S ha magyarként nem lehet, hát akkor élni kell másképp!

Így jött be a képbe az a bolsevik gyökerű téveszme, hogy szlovákul és szlovákként jobban lehet érvényesülni. Ma már látjuk, hogy ez a téveszme nem hozott szabadulást. Sőt, inkább nagyobb bilincseket rak a gyökereit elvágó lélekre, s még inkább kiszolgáltatottá teszi a nemzeti identitását feladó embert.

(…)

Tény a megosztottságunk, tény a széthúzásunk. Addig nem is lesz egység a sorainkban, amíg nincs közös nevezőnk. S ezt a közös nevezőt nem fogjuk megtalálni sem a politikai eszmékben, sem a gazdasági érdekekben, sem a szociológiai mutatókban, sem a demográfiai ijesztő adatokban.

Ezek nem fognak összehozni minket! Azonban ahogy ez a mostani megemlékezés egy közösséggé tudott formálni bennünket, úgy csak a lelki értékek – s hitem szerint – a keresztyénségünk komolyan vétele tud egységet teremteni magyar ember és magyar ember; magyar közösség és magyar közösség között!

(…)

Újra kell tanulnunk Kárpát-medencében és magyar nemzetben gondolkodnunk és cselekednünk. S nem kell szégyellni a kozmopolita hangosságban azt, hogy mi így szeretnénk gondolkodni és élni! Mert a magyar nemzet számunkra nemcsak a magyar nyelv, nemcsak az ezredéves múlt és végképp nem az állampolgárság, vagy az államhatár függvénye.

A magyar nemzethez tartozásunk egy olyan lelki képesség, ami nagy pillanatokban, minősített időkben összekapcsolja az arra fogékony szíveket. Ez a képességünk Istentől való. Közösségünk összetartása és gyarapítása tehát szent feladat!

Ne a közösségtől várjuk, hogy megoldja helyettünk a személyes ügyeinket, hanem egyen-egyenként megerősödve, lelki és erkölcsi tartással, mi tudjuk megerősíteni és gyarapítani keresztyén és felvidéki, csallóközi magyar közösségünket!

(…)

dunaszerdahelyi.sk – Dr. Somogyi Alfréd beszéde március 15-én

Nyitókép: dunaszerdahelyi.sk