Valahogy sokan mennek el mostanság… Béke velük.
Csendes Laci is, akire, mint kiváló színészre emlékszem… Ejtsünk néhány könnycseppet érte. Hecht Annika… Csupaszív lélek, mindig szervezett valamit. Aranyos lény volt. Wurster Ilonka néni, a közöségéért élő, fáradhatatlan pedagógus prototípusa…
… és Gaulieder… Bonyolult ember volt. Mostanság sokat beszélnek arról, hogy miután Mečiarék törvénytelenül kizárták őt (és kollégáját, Spišiakot) a parlamentből, ő emiatt a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult – de később peren kívül megegyezett a szlovák állammal.
Nos, a dolgok nem történnek önmaguktól. Az a bizonyos peren kívüli megállapodás három hónapos tárgyalás után született meg 1999-ben, és Szlovákia részéről – miniszterelnök-helyettesként – az én aláírásom szerepel rajta. Gaulieder kárpótlásként kérte – és megkapta – az elmaradt fizetését, erkölcsi kártérítésként pedig 1 szlovák koronát kért.
Amikor aláírtuk a szerződést, felálltam, elővettem a pénztárcámat, és kivettem belőle 1 koronát.
– Mit csinálsz? – kérdezte tőlem csodálkozva.
– Adom a koronádat – mondtam.
– Szó nem lehet róla – tiltakozott. – Nem te bántottál meg engem! Postai utalványon kérem, s berámáztatom majd a nappalimban, hogy mindig emlékeztessen rá, hogy nekem volt igazam. Így történt.
Nyugodjanak békében!
Megosztás:
Címkék: Csáky Pál Csendes Laci Facebook fb-bejegyzés František Gaulieder Hecht Annika Szemle Wurster Ilonka
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
