Michal Hvorecký: Öt napig jártam Közép-Szlovákiát, íme az eredmény

Öt napig jártam a közép-szlovákiai régiót. Panziók, éttermek, egyéb szolgáltatói egységek tulajdonosaival beszéltem, és mind azt mondták, hogy nincs, aki dolgozzon az étteremben és a hotelban, de más szolgáltatásokban sem. És ha végre valakit találnak, akkor szinten mindig lop, csal, lóg, vagy berúgva jön munkába, esetleg olyan koszosan, hogy nem lehet az edények mellé állítani. Nem beszélve arról, hogy a vendégeket fogadja, esetleg a recepció, vagy a kasszagép mögé üljön. Lassan hamarabb találunk tűt a szénakazalban, mint olyan munkaerőt, aki képes köszönni, képes kérni, ne adj isten a vendégek kisgyerekeire rámosolyogni.

Az egyik tulajdonos két év alatt öt szállodaigazgatót cserélt le, mert mindegyik csalt a számokkal és megdézsmálta a hasznot. Volt olyan, aki elismerte, hogy húsz takarítónőt cserélt le, míg végre megtalálta azt a becsületes és megfelelő embert, és most azért imádkozik, hogy maradjon. Más arról beszélt, hogy a kávézóban az összes alkalmazottja meglopja, a cég úszik az adósságokban. Mert ha az üzemvezető nem áll egész nap fölöttük és nem ellenőrzi őket, semmi sem változik.

A fizetések is emelkedtek, a munkakörülmények is javultak, de a helyzet sehol sem változott különösebben, mert nem a pénzről van szó, hanem a hozzáállásról, az alapvető tisztességről és korrektségről.

   

Túl som ember szenved a régióban az exekúció miatt, sok munkavállalónak nem is lehet legálisan fizetést adni, mert az egész összeget azonnal elviszi a kétes hírű hitelintézet, vagy a bank. Így mindkét fél kénytelen a feketegazdaságba menekülni.

Végül tudomást szereztem egy 90 éves idős bácsiról, aki egy kis faluban naponta a karitatív szervezet által kínált ebédekre jár, mert saját maga már nem engedheti meg magának a főzést. Havonta egyszer kénytelen a szakácsnőknek kis figyelmességet, bonbont, vagy kávét hozni. Mert bár rendesen fizet az ebédért, az erre valót tisztességesen félrerakja a nyugdíjából, csakhogy a napi fejadag csak néhány nappal a megvesztegetés után éri el a megfelelő porciót. Különben napról napra csökken az adag, egyre kevesebb hús, köret kerül a tányérra, lassan salátát, kompótot sem kap. Mert aki nem keni meg a szakácsnőket, annak egyre kevesebb ételt adnak, mígnem félig üres tányérral távozik. És aki elutasítja ezt a játékot, az egész hónapban maradékot kap, vagy nagyon gyakran ehetetlen részeket.

Senki nem tudja, mikor kezdődött mindez. Egyesek azt mondják, hogy Tiso alatt, mások szerint Husák idején. Sokan 1918 vagy 1948-ra, esetleg 1989-re tippelnek. Mindenki másként tudja.

Hihetetlenül nehéz volt leváltani Ficot és Kaliňákot, évtizedekig tartott. Éppen tíz évvel tovább, mint kellett volna. És még mindig nem vagyunk túl rajta, mindketten az attraktív, mentelmi jogot biztosító parlamenti székeiken ülnek. Nem merek tippelni, mennyi ideig fog tartani, míg felszámoljuk a tolvajkodás és viszálykodás következményeit helyi szinteken és az emberek között. Nagyon nehéz lesz, most szinte lehetetlennek tűnik, de egyszer úgyis megszületik a tisztességes és igazságos Szlovákia.

Facebook  – Michal Hvorecký bejegyzése