A 2017-es nyár kezdetén alacsonyan repülnek a terrorhírek. Addig keresem a szavakat az egyikre, amíg megérkezik a másik.
A leghaloványabb kedvem sincs persze ironizálni. Ez háború.
Mit mondjunk? A fölösleges szavak helyét előbb-utóbb átveszik a tettek. Ha nem a tehetetlen hatóságoké, majd az egyes magára hagyott embereké.
Ez a fotó pedig ennek az új háborúnak a tökéletes összefoglalója, az év, az évtized, talán az évszázad képe. Eddig.
A párizsi Notre Dame (a Miasszonyunk-katedrális) előtti kalapácsos támadás miatt a francia főváros katedrálisába zárt látogatótömegek felemelt kézzel ülnek. A legeurópaibb stílus, a gótika, egyáltalán, az évezredes európai civilizáció jelképében.
Teszik, amit mondanak nekik. És várják passzívan, hogy valami történjen. Talán még akad közöttük egy-kettő, aki imádkozik. Talán.
Túszok lettünk a régi nemzedékek megfeszített munkájával felépített saját katedrálisainkban.
Várnak az európaiak. Mert valami történik. És valami történni fog. Erre tanít minket a történelmünk, amíg néhány évtizedre el nem hittük, hogy kiiratkozhatunk belőle. Örökre. Haha.
Tévedtünk.
Mandiner.hu – Rajcsányi Gellért: Éveink képe: Notre Dame-ban, felemelt kezekkel
Megosztás:
Címkék: Notre Dame Rajcsányi Gellért Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
