A somorjai szoboravatás fő üzenete: Szlovákiában és Somorján lehetünk-e, vállalhatjuk-e teljes mértékben önmagunkat, szólhat-e teljes mértékben saját identitásunkról egy ilyen rendezvény? Egy magyar kulturális rendezvény esetében egyáltalán tekinthető-e a szlovák nyelvűek felé tett gesztusnak az, hogy a beszédek többsége – a református lelkész lélekemelő beszédének kivételével – a magyar mellett szlovákul is elhangzott?
Ha csak a jogi lehetőségek oldaláról nézzük a dolgot, a kulturális rendezvényeinket lehetőségünk van teljes mértékben magyarul megtartani. Az államnyelvtörvény szigorításánál joggal tiltakoztunk az ellen, hogy a kisebbségek saját kulturális rendezvényeire nemzetállami megfontolásból ráerőltessék a kötelező „szlovák nyelvű kísérő felvezetést”. Ezt elfogadni nem lehet, csak tudomásul venni, mert nem csak egy alattomos, hanem az ép ésszel szembemenő szabály is. Mai napig tüske a felvidéki magyarokban és hozzájárul ahhoz, hogy a magyar kulturális rendezvények résztvevői ne viseltessenek felhőtlen bizalommal a szlovák nyelv használata iránt.
(…)
A somorjai magyarság láthatóan élni és épülni akar, és egyetlen igénye az, hogy ezt mások méltányolják. Nyilvánvaló, hogy ha a somorjai magyarság saját identitásának teljes megélését szolgáló rendezvényen szerepet kap a szlovák nyelv, az épp azokra a félelmeire erősít rá, amelyek ellen küzd. Ezért egy ilyen rendezvényen a szlovák nyelv minimálisra csökkentése (pl. a törvény által előírt mértékig) semmiképp tekinthető öncélúnak vagy szlovákellenesnek. Egyszerűen csak természetesnek és érthetőnek. Ennek megértéséhez empátiára van szükség, amelynek a kisebbségek irányában Szlovákiában „nincsenek erős hagyományai”.
Menyhárt József: Bátran magyarul!
Megosztás:
Címkék: félelem kisebbségek kulturális rendezvény magyar és szlovák nyelvű beszéd Menyhárt József somorjai magyarság somorjai szoboravatás Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
