Marco Rossi: Ha Világi hajlandó emelni a tétet, és megcélozzuk a csúcsot, benne vagyok

(…)

Négy fordulóval a befejezés előtt, amikor még a második helyen álltak, nem mertek nagyobbat álmodni?

Akkor hét pont volt a lemaradásunk a Nagyszombattal szemben, viszont kirobbanó formában voltunk, ráadásul egy meccs még várt ránk az éllovas ellen. Ha afelől nem is voltunk meggyőződve, hogy ledolgozzuk a hátrányt, úgy gondoltuk, csökkenthető annyira, hogy a hajrá izgalmas legyen. Ebből aztán nem lett semmi, mert bár a Trencín ellen nem futballoztunk rosszul, vereséget szenvedtünk, rá egy hétre a listavezető otthonában pedig történt, ami történt.

   

Azon a napon a világ legjobb csapata sem hagyhatta volna el győztesen azt a stadiont, a körülményekről sokat elárul, hogy tíz perc elteltével már két játékosunkat kiállította a bíró. Nem voltak egyenlők a feltételek, nem kaptuk meg az esélyt arra, hogy a pályán döntsük el, melyikünk a jobb. Más kérdés, hogy volt időnk hozzászokni ehhez: az idényben háromszor játszottunk Nagyszombatban, és mindhárom mérkőzést emberhátrányban fejeztük be. Nyilván ennek megvan az oka, de a magam részéről nem keverném a labdarúgást a politikával…

(…)

A dunaszerdahelyi minőség mire elegendő?

Azzal, hogy kivívtuk a nemzetközi kupaindulás jogát, kihoztuk magunkból a maximumot – sőt még annál is többet. Tavaly nyáron azt kérték tőlem a vezetők, hogy jussunk be a felsőházba, de miután ezt elértük, hirtelen emelkedett a léc, a dobogós helyezés kellett. Úgy, hogy a legfőbb vetélytársaink költségvetése jóval a miénk fölött van, úgy, hogy – igyekszem finoman fogalmazni – balszerencsénk volt a játékvezetőkkel, és úgy, hogy a miénk volt a bajnokság egyik legfiatalabb csapata. Hogy így is elértük, amit akartunk, már-már hihetetlen.

(…)

Ami a DAC-hívek és az ön viszonyát illeti, mondjuk úgy, érdekesen alakult. Nagy utat tettek meg, amíg eljutottak odáig, hogy tízezren skandálják a nevét.

Az elején nem értettem, miért fogadták sokan rosszul, hogy a vezetőség nekem szavazott bizalmat. Dunaszerdahely magyarok lakta város, az itteniek kilencven százaléka nyomon követi az NB I-et, mi több, a DAC mellett mindenkinek van kedvenc magyarországi csapata is, vagyis a szurkolók tisztában voltak azzal, hogy a bajnokcsapattól érkezem. Tudom, hogy nem vagyok Mourinho, még véletlenül sem sorolom magam a világ legjobb edzői közé, ugyanakkor a legjobb szándékkal jöttem ide.

Talán több tiszteletet érdemeltem volna, de nem rágódtam rajta sokat. Ahogy haladtunk előre, ahogy jöttek az eredmények, úgy változott a megítélésem, és valóban eljutottunk odáig, hogy egymásra találtunk a drukkerekkel. Sokat kellett tennem ezért, de megérte, mert a lelátóról kapott támogatás elengedhetetlen volt a sikerhez. A szurkolóknak ugyanúgy járt a bronzéremmel párosuló boldogság, mint a játékosoknak.

Kijelenthető, hogy jól döntött, amikor elfogadta a DAC hívását?

Persze. A klub tulajdonosa, Világi Oszkár minden tőle telhetőt megtesz a jó szereplésért. A klub folyamatosan lépked előre, impozáns stadionban játszhatunk, az akadémia szépen fejlődik, a jövőkép biztató. Mindazonáltal elértünk arra a pontra, amikor dönteni kell. Fel akarjuk-e venni a versenyt a legjobbakkal, vagy megelégszünk azzal, hogy bejutunk a felsőházba? Ha az előbbire esik a választás, arra áldozni kell, öt-hat, ezen a szinten klasszisnak számító labdarúgót igazolnunk kell. Hogy a legendás Puskás Ferencet idézzem: kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci.

A szerződése még egy évig Dunaszerdahelyre köti. Befolyásolhatja a folytatást, ha a tulajdonos úgy határoz, nem szeretne többet költeni az eddigieknél?

Én úgy hallottam, hogy Világi Oszkár szombat este azt énekelte a fanatikusokkal együtt, hogy a DAC jövőre megnyeri a bajnokságot… A szándék ezek szerint megvan, de ha legközelebb beszélünk, minden kérdést tisztáznunk kell. Őszintének kell lennünk egymáshoz. Ha a tulajdonos arra jut, hogy hajlandó emelni a tétet, és megcélozzuk a csúcsot, benne vagyok, ahogyan azt is elfogadom, ha azt mondja, a jelenlegi feltételek nem változnak, de az elvárás sem: elég bekerülni a felsőházba.

S ha az lesz a vége, hogy a jelenlegi feltételek nem változnak, viszont a csúcsot kell megcélozni?

Akkor jöhet Mourinho.

Képtelen megtagadni önmagát?

Mindig mindenben győzni akarok! A vitákat is ezért vállalom. Olyan ez, mint a házasság. Júliusban lesz harminc éve, hogy megnősültem. Mit gondol, az elmúlt három évtizedben minden tökéletes volt? Mindig az enyém volt az utolsó szó? Sohasem veszekedtem a feleségemmel? Ugyan már! A magam csatáit odahaza is megvívtam. Láthatja, a mai napig házasember vagyok, ráadásul boldog ember. Szóval megesik, hogy kompromisszumot kell kötni. Főleg, ha ez az érintettek érdeke. Így hát remélem, Dunaszerdahelyen is megtaláljuk a mindenkinek megfelelő megoldást. Annál is inkább, mert ha megszűnne az állásom, otthon kellene ülnöm, az azonban még a nejemnek sem lenne jó, nemhogy nekem.

nemzetisport.hu – Marco Rossi: Nem keverném a labdarúgást a politikával

Nyitókép: fcdac.sk