A csallóközi Romárió: Adamec edző miatt hagytam ott a DAC-ot

(…) A katonaság után visszatértem Fülekre, és próbajátékra hívtak Dunaszerdahelyre. Akkoriban Ladislav Škorpil volt az edző, a próbajáték pedig nem jött össze. (…) Akkor tizenöten voltunk a próbajátékon. Valószínűleg féltem a lehetőségtől, hogy egy nagy klubba lépjek át, nem adtam ki magamból a maximumot. (…)

A második próbálkozás után viszont Dunaszerdahelyre került és karrierje legszebb éveit töltötte ott. Mitől volt különleges?

Csodálatos volt. Már 22 éve. A futballéletemben pont Dunaszerdahely adta egyértelműen a legtöbbet. Olyan futballistákkal játszottam együtt, mint idősebb Vladimír Weiss, Peter Fieber vagy Pinte Attila. Az első évben nagyon jól játszottunk, negyedik helyen végeztünk a ligában és a Szlovák Kupa döntőjébe jutottunk.

   

(…)

Romáriónak hívták. Hízelgett Önnek?

Nem is tudom, hogy honnan jött. Az igaz, hogy közkedvelt játékos voltak Privigyén és Dunaszerdahelyen is. Alkatra is hasonlítottam Romárióra, ráadásul a 11-es mezt viseltem, mint ő a brazil válogatottban.

Karrierje során találkozott a faji előítéletekkel?

Igen, főleg a nézőknél. A játékostársaknál, ellenfeleknél vagy a bíróknál nem igazán. A leginkább az bántott, mikor nyitrai pályafutásom alatt a saját szurkolóink kiabáltak faji sértéseket. Közismert, hogy Nyitrán néhány szurkolónak voltak rasszista hajlamai.

Dunaszerdahelyről is faji okok miatt igazolt át Nyitrára. Mi volt e mögött?

Azt kell mondanom, hogy Jozef Adamec edző miatt. Valószínűleg hibát követtem el, hogy nem bírtam ki, de egyszerűen vele nem lehetett.

Mikor a klubhoz jött, a legjobb lövő voltam. Ennek ellenére nem kaptam lehetőséget, hagyta, hogy a kispadon üljek és ignorált. Ez a rasszista előítéletekkel is összefügg. Ebben a helyzetben ez volt az érzésem. A klub vezetői győzködtek, hogy maradjak, de én már nem akartam.

Miért látta Adamec viselkedését esetleges rasszizmusnak?

Ezt nehéz leírni. Arról az érzésről van szó, ami abból fakadt, ahogy viselkedett velem, ahogy rám nézett, vagy ahogy velem beszélt. Rögtön, ahogy jött, kimért volt velem, mellékvágányra tett. Ki lehetett érezni, hogy nem kedvelt engem.

(…)

A liga legjobb csatárai közé tartozott. Nem érezte úgy akkoriban, hogy helye lenne a válogatottban?

Az álmom volt, hogy legalább egyszer játszhassak a szlovák válogatottban. Dunaszerdahelyen kezdtem, ezért még nem éreztem, hogy megengedhetném magamnak. Nyitráról Máriatölgyesre (Dubnica) igazolva már érezte, hogy reputáció és minőség szempontjából is ott vagyok. Akkor Máriatölgyesen Anton Dragúň edzősködött. Emellett a válogatottban Adamec úr segítője volt.

Szlovákia Máriatölgyesen fogadta Lichtensteint az Európa bajnokságra való kvalifikáción. Néhány héttel a mérkőzés előtt Dragúň úr figyelmeztetett, hogy meghívnak a válogatottba. (…) Nagyon örültem. Végül úgy esett, hogy nem én kaptam a meghívót, hanem a csapattársam és jó barátom. Később megtudtam, hogy Adamec keresztfia volt. (…)

Most Rimaszombatot edzi. Lehet Önből olyan sikeres edző, mint amilyen játékos volt?

Eddig még csak harmadik ligát edzettem itt és Magyarországon is. Úgy gondolom, hogy mindenhol viszonylag jó eredményeket értem el a csapatokkal. Edzőként a játékosaim barátja akarok lenni és örülnék, ha úgy vennének mint tapasztalt futballistát. Azt, amit mondok, viszont teljesíteniük kell. Hogy sikeres leszek-e? Nem tudom. Mindig a legjobb eredmények elérésére törekedem.

(…)

Futball Akadémia épül Rimaszombatban?

Két fia közül az egyik Dunaszerdahelyen van. Hogy látja egykori klubját?

Krisztián fiam a dunaszerdahelyi U17-es csapatban játszik és válogatott is. Épp nemrégiben voltunk Dunaszerdahelyen, és a szurkolói katlan, ami ott van, örömnek és ünnepnek kell lennie a játékosok számára. Néha irigylem is őket.

Dunaszerdahelyen legendának tartják. Ön is így érzi?

Mindenki ezt mondja nekem, szóval lassan kezdem elhinni. Talán legenda vagyok. A gyengeségem, hogy mindig szerény voltam.

Azt mondják, hogy Szlovákiában a legendákat gyorsan elfelejtik. Önt is elfelejtették az emberek?

Még ma is, ha Dunaszerdahelyre megyek a fiam után, ahogy kiszállok az autóból, odajönnek az emberek és kezet fognak vele, az újságírók interjúkat akarnak. Még mindig érzem, hogy nem felejtettek el bennünket. Füleken kevésbé vesznek észre, mint Dunaszerdahelyen vagy bárhol máshol, ahol játszottam. Ez kicsit fáj.

Van valami, ami miatt szemrehányást tesz magának játékosi pályafutását tekintve?

Túlzottan szerény voltam. Rosszul választottam ki a klubjaimat. Féltem a nagy dolgoktól. (…) Nem hittem magamban. Az emberek előbb hitték, hogy nagy futballista vagyok, mint én magam. Most már tisztában vagyok vele, hogy a futballt talán tudtam játszani.

sport.sme.sk – Z Dunajskej Stredy ho vyhnal tréner Adamec. Bari hovorí o rasizme

Nyitókép: fcdac.sk

Névjegy: Bari Jenő

 

Szülővárosában, Füleken indult a pályafutása, ahol 1971. június 24-én látta meg a napvilágot. Végigjárta az ottani korosztályos csapatokat, majd bekerült a felnőtt csapatba, ahonnan 1994 tavaszán a privigyei Baníkhoz került kölcsönjátékosként. Ugyanazon év nyarán a DAC-hoz igazolt, ahol két szezont töltött a szlovák legfelső osztályban. Ötvenkilenc mérkőzést játszott a sárga-kék színekben, ezeken tizenkét bajnoki gólt szerzett. 1996 nyarán a FC Nyitra játékosa lett, ahol két évig maradt. Pályafutása következő állomása a máriatölgyesi MFK volt. Losoncon szerepelt kölcsönben, és 2001-ben a besztercebányai Duklához került. 2001 őszén már a magyarországi Váci LVSE játékosa volt, ahol négy idény erejéig maradt (a Magyargéc SE csapatánál is szerepelt). 2005-ben visszatért Fülekre, ahol játékos-edzőként kezdett dolgozni. Játékos-edzői karrierjének további megállói az OŠK Ragyolc, az OŠK Fülekpüspöki és a TJ Slovan Gács csapatai voltak, utóbbinál fejezte be pályafutását. Ezt követően a fiatalokkal foglalkozott Füleken, majd edzői pályafutását a TJ Družstevník Tajtinál folytatta, és 2013-tól a TJ Sklotatran Poltár csapatát irányított, jelenleg a Rimaszombat edzője. (fcdac.sk, Körkép.sk)