Nyitókép: http://www.fatherly.com
Bizonyára sokunk számára ismerős a helyzet, amikor egy játszótéri csörte után szinte erővel toljuk oda gyerekünket játszópajtásához, hogy fogóval húzzunk ki belőle egy halk bocsánatkérést. Néhányunkban talán már meg is fogalmazódott a kérdés, hogy ennek van-e így értelme. A Michigan egyetem kutatói éppen ezt vizsgálták legújabb kísérletükben.
Munkájuk során alapvetően a bocsánatkérés 3 típusát különítették el:
- a gyerekek által kezdeményezett „szívből jövő” bocsánatkérést
- a szülői biztatásra megtörténő, de azért igazi megbánást
- és a szülői unszolásra nagy nehezen létrejövő kierőszakolt elnézéskérést
Azt figyelték, hogy mennyire hasznosak a gyerekek számara ezek a különféle bocsánatkérés típusok. Megállapításaik pedig megerősítik a bennünk sokszor felmerülő kételyeket, hiszen azt mutatták ki, hogy káros gyermekeinket akaratuk ellenére bocsánatkérésre kényszeríteni.
Ha ugyanis nem tudják felmérni tettük visszásságát, akkor egy ilyen kényszerhelyzetben azt tanulják meg, hogy a bocsánatkérés csupán a lehetséges büntetés elkerülésére szolgál, és így nem értik meg annak igazi funkcióját. Tovább menve az is kimutatható volt, hogy a sértett fél számára sem okozott megkönnyebbülést az effajta erőltetett bocsánatkérés.
A nagy kérdés: Mire is akarjuk tanítani gyerekeinket a bocsánatkéréssel?
Szülőként legfőbb feladatunk, hogy gyermekeinket a valós élethelyzetekre készítsük fel. Nem azt kell nekik megtanítanunk, hogy egy adott helyzetben robotként mit végezzenek el, hanem épp ellenkezőleg, azt hogy értékelni tudják a körülöttük lejátszódó történéseket és azokra saját belső értékrendjük szerint reagáljanak. Egyszerűsítve talán azt mondhatnánk, bocsánatkérés helyett csak több empátia kell.
Mindenki a saját szeretetnyelve szerint…
A szeretetnyelv fogalmát Gary Chapman amerikai író alkotta meg. Ez nemcsak annak a módja, hogy egy ember hogyan éli meg a szeretetet, hanem egyben az is, hogy hogyan fejezi ki azt. Chapman alapvetően 5 kategóriát különített el.
Azokat, akiknek az elismerő szavak jelentik a legtöbbet, másoknak szavak helyett a minőségi együtt töltött idő számít. Újabb csoportokat alkotnak azok, akik a szívességekben vagy épp az ajándékozásban találják meg a szeretet számukra legőszintébb formáját, míg egyeseknek elég lehet egy két gyengéd érintés is.
Ebből a széles szeretet „spektrumból” jól látszik, hogy egy olyan komplex – és a szeretettel szorosan összefüggő – reakciót, mint a bocsánatkérés sem várhatunk el egyetlen egyszerű módon. Ahogy mi felnőttek, úgy gyerekeink is más-más módon reagálnak egy adott helyzetben. Sokan egyszerűen csak gyorsan helyre akarják hozni az okozott galibát, míg mások inkább egy kedves ajándékkal engesztelnék a másikat.
Nem kell tehát gyerekünket feltétlenül bocsánatkérésbe erőltetünk, elég lehet csupán, ha tudatosítjuk vele, hogy a tettei hatással voltak másokra, esetleg azokkal fájdalmat is okozott, és megmutatni neki, hogy egy két apró figyelmességgel újra jobb kedvre lehet deríteni a játszótársukat. Ezután már nincs más dolgunk, csak segíteni nekik kifejezni a természetesen bennük élő együttérzést.
Kováč Barnabáš
Megosztás:
Címkék: bocsánat Főoldal gyereknevelés megbánás szülő
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
