Kenyeres Oszkár, a Duna TV-n futó Hazajárók turisztikai magazin egyik szereplője immár 10 éve, hogy a nyári szabadságait Európa változatos tájait bebarangolva tölti el.
Földrajz-történelem szakos tanárként a hegyek szeretete már kamaszkorában belé ivódott. Utitársként felesége és két lánya osztozik vele a kalandokban. Jártak már a skandináv országokban, Skóciában, Erdélyben. Idén a számunkra kissé ismeretlen Grúzia és Örményország természeti szépségei kerültek sorra.
A kizárólag csak bakancsos túrák és vadkempingezések nehézségeibe, ám izgalmas és változatos mindenapjaiba kalauzol el minket két héten keresztül.
Egyedi tartalom magával ragadó képek csak a Körkép olvasóinak.
Vágjunk bele!
Búcsú Grúziától
Sokáig gyanakodtunk, hogy talán a „Terülj, terülj asztalkám!” című magyar népmese megfilmesítésébe csöppentünk, de a tört magyarsággal kimondott „egészségedre” felszólítás visszahozott a valóságba: ez itt Grúzia, és éppen Gotcha családjánál vagyunk vendégségben.
Gotscháról tudni kell, hogy a 80-as években Magyarországon szolgált katonaként, így nem nagyon kellett neki bemutatni a bakonyi erdőket illetve Veszprém környékét. Sőt, Gotscha volt az, aki a harmadik bor után előszedte fényképalbumba gyűjtött emlékeit, hogy aztán hosszan meséljen a régi szép időkről. Gotscha egyébként Vardzia barlangvárosánál kalauzolja a turistákat, amelyet a XII. században III. György grúz király idején kezdtek építeni a törökök és perzsák elleni erődítménynek. Leánya, I. Tamar uralkodása alatt fejezték be, ekkor épült az Elszenderülés temploma is.
A mélyebb barlangokat alagutak, lépcsők, teraszok, hosszú folyosók kötik össze. Gotscha itt szúrta ki a magyar rendszámú autónkat, hogy egy óra multán már falusi vendégházában élvezzük a grúz ízeket. Általában a grúz vendéglátás úgy néz ki, hogy vagy 10 fogást – vagy amennyi elfér – felpakolnak az asztalra, és nem engednek felállni, amíg végig nem kóstoltad az összeset. Bár az ételek nagy részét nem ismertük, igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak.
Itt, Vardzia megtekintésével értek véget grúziai kalandjaink, jobban nem is lehetett volna elbúcsúzni attól az országtól, amely egyre inkább nyugati útra tér. A turizmus ezekben az években lép szintet, így aki még úgy akarja megtekinteni Grúziát, hogy azt nem fertőzte meg teljesen a nyugati hamis illúziók szellemisége, az siessen.
Mi hosszas búcsúzkodást követően intettünk búcsút Grúziának, de még nem hazafelé vettük az irányt, hanem elmerültünk Kurdisztán szépségeiben.
Kenyeres Oszkár
A sorozat korábbi részei itt olvashatók.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
