Puskás forog a sírjában, Pelé hitetlenkedve csóválja a fejét, Maradona rászippant még egyet gondűzésként, amikor olvassák, hogy milyen változásokat terjeszt elő a labdarúgás nemzetközi szabályalkotó testülete, az IFAB. A focit gyökeresen megváltoztató mostani elképzelésekhez képest a videóbíró bevezetése, melyet nemrég két írásunkban is megkérdőjeleztünk (Csorbul a videóbírókkal a játékvezetők tekintélye?, Szemüveget a videóbírónak) semmiségnek számít. Főleg azért, mert a videóbíró csupán a játék hangulatán, például a gólörömön változtat, amíg a tervezett változások soha nem tapasztalt módon, drasztikusan nyúlnak bele a labdarúgás évszázados, konzervatív rendszerébe.
A 90 perc szent és sérthetetlen?
Kezdjük a legkomolyabb változással, a hatvanperces mérkőzés bevezetésével, a tiszta játékidővel, mint a kosárlabdában. Ebben az esetben a játékvezető szétfütyölné a meccset, mert minden olyan esetben megállítaná az órát, ha a labda az alap- vagy oldalvonalon túlra gurul, ha csere történik, illetve addig, amíg a szabálytalanság vagy a gól után ismét játékba nem hozzák a labdát. Az időhúzás ugyan feleslegessé válna, de a színlelés, fetrengés továbbra is kizökkentheti a lendületben lévő csapatot, vagyis nem sokat változna játék képe.
Aztán a videóbíró után jöhetne az időmérő bíró is! Lassan több lenne a bíró, mint a csapatjátékos! Az IFAB szerint ezért lenne szükség erre a változtatásra, mert a felmérések szerint a kilencvenperces játékidőből mindössze hatvanban van játékban a labda. Játékvezetője válogatja, ki hogyan engedi az időhúzást. Szerény véleményünk szerint inkább az időhúzást és színészkedést kellene komolyabban büntetniük a bíróknak: sárgával, pirossal, szabadrúgással, büntetővel, eltiltással. Mert ugye, a kilencven perc a hagyományok miatt szent és sérthetetlen! Gondolom én!
Folytatás… [stw]
Magamnak passzolgatós szabad- és szögletrúgás
Szintén újítás lenne, ha a játékos a szabad- és szögletrúgásokat magának is lepasszolhatná, azaz vezetni is a labdát, a kapuskirúgást pedig mozgó labdával is el lehetne végezni. Lelki szemeim előtt ott lebeg, ahogy a játékos kicselezi a mozdulatlanságra ítélt sorfalat és a szögletzászlót! Ezzel a szögletrúgás illetve szabadrúgás kifejezések is idejemúlttá válnának, helyettük a szögletpassz illetve szabadpassz alternatív kifejezések léphetnek. A sorfalat és szögletzászlót egyelőre békén hagyják. Bár ezek után a szócsere sem lehetetlen: szögletfal, illetve sorfalzászló formájában, illetve kivitelben. És hova tűnnének a hatalmas, távoli szabadrúgás gólok?
Emellett fontolgatják, hogy a büntetőknél pedig semmiképp sem lehetne gólt szerezni a kipattanó labda után. Ez a játék folyamatosságának vetne gátat! Ilyen még a kézzel űzött sportágakban sincs, mert a kosárlabdában a második büntetődobás után játékban van a labda, a kézilabdában pedig a kipattanó hetest követően folytatódik a játék. Pedig Árpi barátom azt mondta, hogy az megy csak kézizni, aki nem tud focizni.
Viselkedjenek szépen a focisták a pályán!
Állítólag az egyik indoklása a szabálymódosításoknak az, hogy a játékosoknak tisztelettudóbban kell viselkedniük a pályán! Nos, ezekben a tervezett módosításokban egy olyan sem látható, ami arra késztetné a labdarúgókat, hogy játék közben tartsák be az etikett szabályait. Eddigi lényeges változások a labdarúgásban a Nemzeti Sport nyomán:
1872: Bevezetik a szögletet.
1878: A játékvezető először használ sípot hivatalos meccsen. Korábban a játékvezetők kiabáltak, mutogattak, vagy zsebkendőket lengettek.
1891: Bevezetik a tizenegyest, így a büntetőterületet és a tizenegyespontot is.
1920: Bedobás után nincs les.
1925: Megváltozik a lesszabály, három helyett csak két védekező játékosnak kell lennie a gólvonal és a legelöl lévő támadó között.
1958: Az IFAB engedélyezi, hogy a sérült játékost le lehessen cserélni, de a szabály nem mindenhol lép érvénybe.
1970: Az első világbajnokság, amelyen engedélyezik a cserét, és a sárga, valamint a piros lapokat is bevezetik.
1992: A kapus többé nem foghatja meg a hazaadást.
1995: Meccsenként három csere engedélyezett egy csapatban.
1958: Az IFAB engedélyezi, hogy a sérült játékost le lehessen cserélni, de a szabály nem mindenhol lép érvénybe.
1970: Az első világbajnokság, amelyen engedélyezik a cserét, és a sárga, valamint a piros lapokat is bevezetik.
1992: A kapus többé nem foghatja meg a hazaadást.
1995: Meccsenként három csere engedélyezett egy csapatban.
A most tervezett módosítások bevezetése után viszont már csak egy lépés választ el minket attól, hogy kézzel is lehessen rúgni a labdát!
Száraz Dénes
borítókép: sport1tv.hu
Megosztás:
Címkék: 90 perc büntetők foci Főoldal ifab játékmenet játékvezető kézilabda labdarúgás sport szabályok szögletrúgás videóbíró
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
