Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia: 30 éve nem volt ilyen feszült a helyzet

Növekvő feszültség a hatalmak között, egymást kizáró nézőpontok, provokációk és hatalmas dilemmák. Ez jellemezte az idei Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciát (MSC), amelyre február 16-18-án került sor.

Az MSC a világ legnagyobb és legjelentősebb ilyen jellegű konferenciája. Idén 500-nál is több elemző, vezető politikus, 20-nál több állam- és kormányfő vett részt a találkozón és vitatta meg a világ legaggasztóbb problémáit. A konferencia idén „A szakadékba – és vissza?” címmel került megrendezésre, és Wolfgang Ischinger a vasárnapig tartó tanácskozás végén sajnálattal konstatálta, hogy a kérdőjelet sajnos ott kell hagyni a mondat végén. Azt is mondta, hogy a korábbi konferenciáktól eltérően ezúttal senki sem a megoldást kereste, hanem a konfrontációt, és nem hangzottak el ötletek, hogyan oldják meg a problémákat. Kijelentette:

„A Szovjetunió felbomlása óta nem volt ekkora veszélye a nagyhatalmak konfrontálódásának”

De vegyük sorra.

   

EU és Németország

“Az Európai Unió számos kihívással kell szembenézzen és néha úgy űnik, rossz irányt vesznek a dolgok. A külső határok megvédése nélkül a belső határok is veszélyben vannak”

– mondta Sebastian Kurz osztrák kancellár a biztonságpolitikai konferencián. Bécstől nyugatabbra azonban más problémák aggasztják a tagállamokat.

Egyértelművé vált például, hogy Franciaország a kialakult feszült viszonyt a tagállamok között saját pozíciójának megerősítésére használja ki – bár a lehetőség feltételeihez az öt hónapja kormány nélkül működő Németország is hozzájárul. Edouard Philippe francia külügyminiszter a belső válság megoldása helyett  arról beszélt, hogy Franciaország át akarja venni a vezető szerepet az euro-atlanti integráció elmélyítésében.

“Európának hozzá kell szokni a kölcsönös függőségekhez. A világ más részeinek feszültségei ránk is hatással vannak” – fogalmazott.

Még érdekesebb volt Sigmar Gabriel német külügyminiszter felszólalása. Ő kitért arra, hogy az USA-tól, az ukrán váláságtól, Szíriától és Észak-Koreától függetlenül Európának többet kell tennie saját biztonsága érdekében. Ez látszólag összevághat Kurz kijelentésével, ám Gabriel a német szocdem SPD tagja, és nem ugyanarra gondol. A német diplomácia vezetője szerint ha Európa nem erősíti meg globális pozícióját, egyedül lesz vegetáriánus ragadozó fajtársai között.

„Európának most már lendületet kell vennie… Növelni fogjuk a Bundeswehr (német hadsereg – a szerk. megj.) személyi állományát. Folytatjuk a modernizációt és a fejlesztéseket”

fogalmazott. Nem véletlenül. Németország az egyik legnagyobb fegyverexportőr a világon, miközben csak GDP-je 1,5 százalékát költi hadseregre (vagyis több fegyvertől szabadul meg, mint amennyit vásárol). Ütőképtelen a tengeralattjáró-flottája, a légiereje nagyjából négy hónapig bírja működtetni magát. A Német Bundeswehr Szövetség szerint ha nem történik változás, akár fel is oszlathatnák a teljes német haderőt.

Még meglepőbb volt, hogy Gabriel nyíltan kiállt az Oroszország elleni szankciók eltörlése mellett (ami egyébként az SPD egyik retorikai sarokköve). Az eddig sem túl egységes európai álláspontot mégjobban megbontva kijelentette, hogy irreális lenne elvárni a minski megállapodások maradéktalan teljesítését – amely a szankciók eltörlésének feltétele volt.

Sőt, a brit The Time magazin vonatkozó írásában felrótta a német külügyminiszternek, hogy kihagyta az ukrán helyzet rendezésére életrehívott „Normandiai Négyek” (Franciaország, Németország, Oroszország, Ukrajna) csoportosulás találkozóját, hogy bekapcsolódjon a Törökországban bebörtönzött Deniz Yücel újságíró körüli médiafelhajtásba. Ez pedig sokat elárul a Berlin és Ankara közti feszültség fokáról is.

Oroszország

Konsztantyin Kozacsev, az orosz Duma külügyi bizottságának elnöke szerint a Nyugat nem tartja be az 1990-es párizsi egyezményt, amely meghatározta a posztszovjet Európa elrendezését. Azzal vádolta za EU-t és a NATO-t, hogy Moszkvát „Európán kívülre akarják tolni”.

Hasonló hangnemben szólalt fel az orosz diplomácia vezetője, Szergej Lavrov, aki kijelentette, hogy a Szovjetunió szétesése után Európa „tanítványnak” tekintette Oroszországot, akit „a nyugati szabványoknak megfelelő értékekre kell nevelni”. Ma pedig az „orosz fenyegetés” mítoszát használják ki egyes tagállamok, és azt állítják, hogy Moszkva mindenbe beleavatkozott, a Brexittől a katalán válságig.

Az orosz külügyminiszter szerint mindkét megítélés téves, az EU nem érti Oroszországot. Úgy vélte, az EU-ban egyre többen érzik magukat kényelmetlenül Brüsszel orosz-politikájának paradoxonjai miatt. Arra a vádra, hogy Moszkva beavatkozott az amerikai elnökválasztás menetébe, szó szerint azt válaszolta, hogy

„bla, bla, bla”

Ukrajna, Izrael, és a török affér

Petro Porosenko ukrán elnök sem épp az enyhülés jeleit mutatta. Oroszországot a „gonosz forrásának” nevezte, és követelte a Moszkva elleni uniós szankciók további fenntartását, és újra azt hangoztatta, hogy Ukrajnát fel kell venni az EU-ba és a NATO-ba.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök teátrálisan az izraeli légteret megsértő drón (állítólagos) darabját mutogatva nevezte Iránt „legnagyobb fenyegetésnek a világra nézve”.

A Deniz Yücel újságíró szabadon bocsátását leghangosabban követelő németországi Zöldek képviselője, a szintén török származású Cem Özdemir egy épületben kapott szállást Binali Yildirim török miniszterelnökkel, ami hatalmas hibának bizonyult: Yildirim testőrsége terroristának titulálta a német képviselőt, aki kénytelen volt rendőri védelmet kérni.

NATO

Az Európai Unió egyedül nem tudja megvédeni Európát – jelentette ki Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a konferencián. Bírálta az önálló európai hadsereg létrehozására tett erőfeszítéseket. Szerinte ez azzal a veszéllyel jár, hogy az „gyengíti a transzatlanti köteléket és megkettőzi mindazt, ami a NATO-ban már megvan, egyúttal diszkriminálja az EU NATO-n kívüli tagjait”

Hangsúlyozta, hogy már csak a földrajzi szempontok miatt sem épp ideális elképzelés az Európai hadsereg. A Brexit utáni Nagy-Britannia, a nem EU-tag Norvégia és az Európán kívüli Törökország nélkül egyébként sem védhető a kontinens.

Összefoglalva tehát: a világ nem lett sem békésebb sem biztonságosabb a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciától, bár ez nem a szervezők hiányossága. A nemzetközi politikai viszonyok sem váltak enyhébbé.

Egy olyan találkozó zajlott le, amelyet a világsajtó is kudarcként könyvelt el, mert a legtöbb résztvevő a konfrontációt kereste a megoldások helyett. E tekintetben a mostani, 54. MSC egy teljesen új irányt jelez: jelenleg ott tartunk, hogy ebből még bármi lehet – háború, de béke is.

Körkép.sk

Nyitókép: securityconference.com