Kolozsvár ismeretlen főtere

Erdély központja, Kolozsvár mára bőven román többségű, de magyar közösségi élete most is számottevő az itt élő több tízezer nemzettársunknak köszönhetően. Ezért úti célként és a székelyföldi út pihenőhelyeként is kedvelt a magyar utazók körében. A város sokkal jobban él a lehetőségeivel, mint Nagyvárad, de bőven lenne még hova javulnia – és magyar szempontból is bőven rejt még lehetőségeket, illetve tanulnivalót.

Itt is érzékelhetjük, hogy egy másik világba csöppentünk, de a kolozsvári románokon legalább érződik az igyekezet. A szlovákok ezt talán el sem hinnék, de a turisták által sűrűn látogatott részeken még a született románok is törik a magyart. Az elszomorító nagyváradi állapotokhoz képest a régi épületek állaga is jobb, habár távolról sem kielégítő.

Mindenki ismeri Mátyás király monumentális szobrát és a Szent Mihály templomot, de a belvárosban lépten-nyomon a magyar történelmi múlt nyomaiba botlunk. A románok számára viszont a dolgok ezen része nyilvánvalóan nem sokat jelent. Hiába vannak úgy-ahogy karban tartva az épületek, leginkább csak ott állnak, és nem tudják hozzáadni a város életéhez azt a sokszínű pezsgést, amit régen.

Wass Ottília házának helyén már a 15. században állt egy polgárház. Ez aztán a Gyulai-család lakóhelye, majd a 19. századra élettel teli kulturális központ lett, ahol egymásnak adták a kilincset a kor értelmiségijei, művészei, közéleti emberei. Itt szerkesztette Döbrentei Gábor Erdély első magyar nyelvű, tudományos folyóiratát (Erdélyi Múzeum), itt írta le Bölöni Farkas Sándor Észak-Amerika első magyar ismertetését, de működött irodalmi szalon és női olvasókör is Gyulai Franciska jóvoltából a ház falai között. 1886-tól pedig a párizsi és londoni kiállításokon taroló Dunky Kálmán és Ferenc fényképészeti műterme lelt otthonra a földszinten: Munkácsy Mihály portréja, tájképek, épület- és riportfotók készültek ekkor.

A Rhédey-palota helyén is állt már lakóház a középkorban. A 17. században fürdőszobás lakás volt itt, majd házasság révén a Rhédeyek tulajdonába került, akik átépítették és a korszakban elsőként báltermet is tettek az emeletre. Ez azonban nem nyerte el mindenki tetszését: „[Bánffy] Terézia, aki gyermekkorában is szörnyű nagy fantaszta volt, reávette ezt az istenfélő jámbor urát, gr. Rhédey Mihályt, hogy Kolozsvárt építsenek egy nagy Baál-házat, hogy oda bizonyos fizetésért gyűljenek egybe a latrok és kurvák” – írják a kortársak.

Később egyébként német és magyar színtársulat játszott itt, majd cukrászda és nyolctermes (tekéző, játékszoba és olvasó tartozott hozzá) kávéház működött falai között, a padlástérben pedig a herendi porcelángyár alapítója fiának, Farkasházi Fischer Vilmos porcelángyárosnak festödéje volt.

   

Az egykori Iparos Egylet székháza 1884-re készült el. A társulás célja az volt, hogy az elegáns helyi kaszinókból és kávéházakból kiszorult iparosréteg számára szórakozóhelyet és a hírlapokhoz való hozzáférést biztosítsák. A homlokzaton egykor 8 szobor kapott helyet, melyet az egylet két tagja, Bertha Mihály és Klösz József faragott. Itt alakult meg később (1922) a Magyar Párt, majd 1945-től ’90-ig mozi működött benne.

A Mauksch-Hintz-ház (a sarkon, a képen jobbra) egy középkori lakóház magva köré épült a 16. században, majd ezt tovább bővítették 200 évvel később. 1573-ban nyitották itt meg a város gyógyszertárát – ez később a szepességi Mauksch Tóbiásé lett, aki az épületen is átalakításokat végzett; neki köszönhetők például a falfestmények.

Egészen 1949-ig működött patikaként az épület, majd gyógyszertörténeti múzeum kapott itt helyet. Az épület őrzi a város gyógyszertárosainak nevét 1573-tól-1849-ig. Szomszédságában (a képen balra) a Filstich-Kemény-ház áll, melyben egykor Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály vendégeskedett.

A Bánffy-palota 1773-1786 között épült, Bánffy György kormányzó megbízásából, aki hivatalának székhelyét tette át ide Szebenből. Korábban három polgárház állt itt. 1859-ben az Erdélyi Múzeum gyűjteménye került ide, 1927-ben pedig mozi nyílt a palota udvarában. Jelenleg a Kolozsvári Művészeti Múzeumnak ad otthont.

Az egykori New York Szálló egy budapesti épületről kapta nevét. A Pákei Lajos tervezte palota a korábbi Nemzeti Szálló helyére épült az 1890-es években. Első bérlője a budapesti Steier és Gálos cég volt: a berendezést a szintén általuk bérelt budapesti New York-palotából hozták. 1912-től már (a korszakban elsőként) központi fűtéses szoba, fűtött tekepálya és telefon is a vendégek rendelkezésére állt.

Minőségi, franciás konyhát vittek itt, a földszinten pedig Kolozsvár társadalmi életének központja, egy kávéház működött. Olvasóterem, játéktér, bálok színhelye volt ez, és természetesen otthont adott a kor újságíróinak is. Minden Kolozsvárra látogató jeles személy megszállt itt, gróf Apponyi Albertől kezdve Ady Endrén át Molnár Ferencig. Legnevezetesebb vendége alighanem Jókai Mór volt, aki a Mátyás-szobor átadásakor tette itt tiszteletét – ennek emlékeként az íróról nevezték el a New York Szálló utcáját.
A 20. század nem sok jót hozott az épületnek. A német megszállás idején a Gestapo főhadiszállása működött itt, majd a Romániához csatolás után 1948-ban államosították és egy időre diákszállást, később pedig az orvosi egyetem rektori karát költöztették ide. A kommunista hatalom később rájött, hogy a patinás épületet jobban is ki lehetne használni, így Continental néven ismét szállodát nyitottak benne.

Ez úgy-ahogy 2005-ig működött – 1990-től a dolgozók vehettek tulajdonosi részvényeket. Később egy román kalandor, Dorel Tamaş vásárolta meg az ingatlant, ő előbb szállodát, majd bevásárlóközpontot szeretett volna itt működtetni. Ám hamar kiderült, hogy óriási adósságai vannak különböző bankok és cégek felé, így 2009-ben csődeljárást indítottak ellene, amelyet ő már Dubaiban vészelt át.

Az árverés alá került palotára viszont nem érkeztek vevők. Csak 2013-ban csillant fel a remény, de az egyre jobban lepusztult épületet végül mégsem vették meg: a kolozsvári üzletember és a város egymásra mutogatva nem tudja eldönteni, ki a hibás az ügyben. A nagy lehetőségeket rejtő, szép múltú épület így továbbra is üresen áll, legfeljebb akkor költözik bele élet, amikor környezetvédők elfoglalják, hogy felmolinózhassák vagy amikor a Kolozsvári Magyar Napok alkalmából képzőművészek lakják be egy rövid időre.

Már Újtátrafüreden is láthattuk, hogyan halódik az egykor virágzó, csodaszép magyar szálloda épülete. Ugyanez a jelenség bukkan fel a kolozsvári New York Szálló esetében. Ezek a jó adottságú épületek évek óta nem kellenek senkinek. Mivel olyan helyeken állnak, ahol a magyarok is gyakran és szívesen megfordulnak, és a megszerzésükért számot tépni sem kéne, jó ötletnek tűnik, hogy akár vállalkozói, akár állami szinten ismét magyar kézbe kerülve, újra az idegenforgalom és a vendéglátás fényes helyeivé váljanak.

Bogos Zsuzsanna, Vésey Kovács László

(archív képek: postcards.hungaricana.hu, mai képek: Körkép.sk)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!