Talán csak egyszer találkoztam életemben, úgy 10 évesen a gödi másodágú unokatestvéremmel, akit ha emlékeim nem csalnak, Kosaras Piroskának hívnak. Bár lehet, hogy csak a mese és az idő kreálta a Kosaras mellé a Piroska keresztnevet. De nem a név a lényeges, hanem az, hogy az anyaországi leányzó (nagyszülei Újvárból lettek Gödre telepítve) hogyan leplezte le fel-vidéki tudatlanságomat egy női sportágban. Pedig akkor úgy véltem, hogy némileg már jártas vagyok a sportéletben.
Piroska vívott, felnőttként magyar bajnoki címig, sőt válogatottságig vitte, mert a történtek után nyomon követtem sportpályafutását. Séta közben beszélgettünk akkor a vívásról, én meg rákérdeztem, hogy melyik fegyvernemben vív, és emlékszem, még büszke is voltam magamra, hogy ismertem ezt a szót. De rögtön mosolyogva lehengerelt, hogy a női vívásban csak egy fegyvernem van: a tőrvívás!
Megszégyenülve elhallgattam, és később, miután bevezették a női párbajtőrt, sőt kardot is, sokszor gondoltam arra, hogy valahogy megtalálom Piroskát, és a fejéhez vágom: no, ugye! Egyszer az Érsekújvárból Budapestre tartó gyorsvonatból Gödnél valami ilyesmit kiáltottam ki vonatablakból…
Kratochvilova: a nő, akinek a teste színtiszta provokáció
Azóta persze nagyot változott a sportvilág is! Nem csak a női vívás férfiasodott el, hanem az egyenrangúság leple alatt más sportágak is. Nem volt például női jégkorong, öttusa, vízilabda, a női focira is csak olyan lekezelően tekintettünk. Hivatalosan női birkózás és ökölvívás sem létezett, csak olyan fészer mögötti, engedd el a hajam. Azóta már súlyokat is emelnek a hölgyek, az olimpiákon is!
A könnyűatlétikai versenyszámok is gazdagodtak női számokkal, pedig annak idején a súlylökésről is azt gondoltuk, hogy nem nőknek való. Aztán jött a cseh Helena Fibingerova, aki elszántságában, ereje teljében akár a súlylökő ketrecet is képes lett volna a súly után hajítani.
Vele szinte egy időben volt a cseheknek egy másik komoly „női” könnyűatlétájuk, Jarmila Kratochvilova, akinek a 800 és 400 méteres síkfutásban 1983-ban elért világrekordját máig sem sikerült egy nőnek sem túlszárnyalnia, de férfiak is nyernek komoly versenyeket ennél rosszabb idővel.
Ezek a csúcsidők, bárhogy fejlődött a technika – nemcsak a mozgásé, a ruhák, a cipők és módszerek is -, elérhetetlenek a mai napig. Szigorúbbak lettek persze a különböző vizsgálatok is, nem csak bemondás és nevezés alapján döntik el, hogy milyen nemű egy sportoló…De már vannak női diszkoszvetők is, őket régebben nélkülözni voltunk kénytelenek a diszkoszdobó ketrecekből. Az vesse rám az első diszkoszt, aki azt mondja, ott a helyük!
A női magasugrás viszont régi olimpiai sportág, akár nőiesnek, kecsesnek is mondható. Volt a románoknak egy Balázs Jolán (románul: Iolanda Balas) nevű magasugró nőjük, aki életében 14 világrekordot ugrott, és amíg ő a léc felett suhant, a többiek csak alatta limbóztak át, vagy már régen lezuhanyoztak, mivel mind kiestek azon a magasságon, amelyik Jolán kezdőmagassága volt. Persze, a sportban is akadnak kivételesen tehetséges zsenik!
Szinkronúszó férfiak?
Félretéve minden sportbeli emancipációs kételkedést, mégiscsak kézenfekvő a kérdés, hogy a férfiak mikor kezdhetnek el versenyezni mondjuk, ritmikus sportgimnasztikában szalaggal, pöttyös labdával, buzogánnyal? Viszont, és ez egyeseknek talán jó hír, már láthatjuk őket az M4-en a budapesti vizes VB-közvetítései során szinkronúszásban!
Száraz Dénes
Nyitókép: haerdekel.hu
Megosztás:
Címkék: Balázs Jolán Főoldal Helena Fibingerova Iolanda Balas Jarmila Kratochvilova Kosaras Piroska női magasugrás női vívás Száraz Dénes vizes vb
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
