Egy szlovák férfi Zürichből: A svájci főnökök megszállottságot várnak el a külföldi munkásoktól

Matúš Cittera azért ment Svájcba, hogy pénzt keressen, majd visszatérjen Szlovákiába. Segédszakács munkakörből főszakáccsá tornázta fel magát egy tekintélyes, Michelin-csillagos étteremben.

Miért döntött úgy, hogy elhagyja Szlovákiát?

Már iskolás koromban tudtam, hogy nem szeretnék Szlovákiában maradni. Egy ideje már Amerikában időztem, amikor az egyik barátom munkát ajánlott Svájcban segédszakácsként. (…) Svájcba lényegében a kereset miatt érkeztem: pénzt akartam keresni, majd három év után hazatérni. Menet közben szakítottunk a barátnőmmel, ezért úgy döntöttem, hogy Svájcban maradok. Immár öt éve élek itt.

(…)

   

Mi volt az, ami meglepte, sőt, egyenesen sokkolta az új országban? Van valami, amit a mai napig nem tudott megszokni?

Ami a mi szakmánkban (a gasztronómiában – szerk. megj.) teljes mértékben sokkolt, az a főszakács rasszista hozzáállása volt. Megalázott bennünket és a tudtunkra adta a felsőbbrendűségét. Mivel hatalmas a konkurencia, ezért tényleg válogathatnak a munkaerőkben. A szlovákoknak azonban jó hírük van itt, hiszen dolgosak és nem szítanak konfliktusokat.

Hogy tekintenek Önre a hazaiak? Egyenrangúnak érzi magát?

Az évek elteltével már respektálnak a munkámnak köszönhetően, valamint azért, mert beszélem a nyelvet. Nem mondom, hogy egyenrangú félként kezelnek, de a helyzet már sokkal jobb, mint amilyen az elején volt. Akkor minden más volt. A hazaiak nagyon sok mindent megengedtek maguknak, és nem mindig viselkedtek jól. Miután megmutatkozott a képességem és a nyelvet is elkezdtem jól beszélni, teljesen megváltozott a hozzáállásuk.

Svájcban nagy különbségek vannak az egyes generációk között. Az idősebb svájciak kemények, barátságtalanok a külföldiekkel, a kultúrájuk pedig a pénzen alapszik. Csak a pénz felhalmozásához voltak hozzászokva. A fiatalokban azonban ez nem vert gyökeret. Ők sokkal barátságosabbak, nyitottabbak, nincs problémájuk azzal, hogy szóba elegyedjenek idegenekkel. Talán azért is, mert idegenek sarjai, akik bevándorlóként érkeztek Svájcba, ahol állampolgárságot kaptak.

(…)

Mit hozna át Svájcból Szlovákiába?

Főként a hivatalok rendszerét, ahol az emberek hajlandóak segíteni. Annak ellenére, hogy nagy a bürokrácia, a kompetensek mindig tudják, hogy hova kell küldeni az ügyfeleket azért, hogy ne töltsék az egész napjukat azzal, hogy az irataikkal egyik ajtótól futkároznak a másikba. Mindig igyekeznek segíteni, Szlovákiában ez hiányzik. (…)

Hogyan viselkednek Svájcban a főnökök? Hogy bánnak az alkalmazottakkal?

Más nemzetekkel összehasonlítva a svájciak kevésbé élvezik az életét, és ez a munka terén is meglátszik. Itt más sem létezik, csak munka, munka, munka. A munkaadó tőlünk, külföldiektől teljes megszállottságot vár el. Én reggel nyolctól délután kettőig-háromig dolgozom, utána pedig öttől tízig vagy tizenegyig. (…)

Mit vinne át Szlovákiából Svájcba? Van valami tipikus „szlovákiai”, ami hiányzik külföldön?

Svájcba elsősorban a családomat, a hagyományos szlovák konyhát és a szlovák alkoholt hoznám át. Emellett a hagyományos népi szórakozást is, hiszen Svájcban ez hiányzik. Na, meg persze a barátaimat.

(…)

Aktuality.sk, Slovák v Zürichu: Švajčiarski šéfovia sú mimoriadne tvrdí