A fegyvertelen férfiakat, nőket, gyerekeket célzó éjszakai támadás Nizzában ismét emlékeztetett, hogy a civilizációnk hadban áll a radikális iszlámmal, ezeket a terrortámadásokat nem lehet összehasonlítani a baszk vagy északír merényletekkel, de azokkal sem, amelyeket olyan lelki beteg egyének követtek el mint Breivik vagy Harman. A radikális iszlám célja a civilizációnk megsemmisítése.
Nincsenek kész megoldásaim, de azt gondolom, két dolgot kell elkezdenünk megoldani:
1.A biztonsági helyzet Európában az utóbbi időkben jelentősen változott. A helyzet, amiben most Nyugat-Európa van, nem egyedüli.(..) Iszlám terroristák öngyilkos merényleteit szenvedte el egykor Izrael is. Ők a hatékony hírszerzés, a határvédelem és a utcán levő biztonsági erők növelésének kombinációjával sikerült az öngyilkos merényleteket nagy mértékben csökkenteni. Lassan nekünk is hozzá kellesz szoknunk a rendőrök és a hadsereg megnövekedett utcai jelenlétéhez. Annak azonban nincs semmi értelme, hogy a rendőri létszámot azért emeljük, hogy a barátaink barátjait is foglalkoztatni tudjuk majd. Szükségünk lesz arra, hogy visszaállítsuk a kötelező katonai szolgálatot?(..) Szükségünk lesz arra, hogy a tartalékos katonák évente 1-2 hetet kötelezően szolgáljanak a belbiztonság segítése érdekében? Hajlandóak vagyunk a szociális juttatásokat csökkenteni és többet invesztálni a biztonságba? Ezekre a kérdésekre nincsenek válaszaim, de tudom, hogy meg kell rájuk találni a választ még időben (..).
2.Fenyegető, hogy a radikális iszlám egyre népszerűbb lesz. Az Iszlám Államhoz olyan fiatal férfiak is csatlakoznak, akik nem muszlim származásúak. (..) Nincsenek kiforrott konzervatív nézeteim, de amikor a New York Times hasábjain a legfőbb téma az, hogy azok a férfiak, akik nőknek érzik magukat, vajon járhatnak-e a női zuhanyzókba, akkor felmerül a kérdés, hogy nem megyünk mégis túl messzire? Ez már nem tolerancia kérdése. Vajon véletlen lenne, hogy az utóbbi években a legtöbb támadás Franciaországban történik? Abban az országban, ahol teljesen megbukott az arab kisebbség integrációja. Ha a közösségünket nem tartják össze a közös értékek, tradíciók, akkor milyen társadalmi alaphoz akarjuk integrálni az Európába bevándoroltakat?
Tudom, hogy több a kérdés, mint a válasz.
Őszinte részvétem az áldozatok családjainak, őszinte részvétem Franciaországnak.
forrás: Daniel Lipšič Facebook bejegyzése
Megosztás:
Címkék: Daniel Lipšic Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.