Gazdag József: Nem a szurkolók a bűnözők

Ha valaki képes élvezni egy hatodosztályú szlovák meccset, az miért fanyalog a magyar NB I színvonalán?

Nem szlovák, hanem szlovákiai. Tudom, hogy csak három betű a különbség, de az a három betű meglehetősen fontos számunkra. (…)

Milyen a viszonya a szervezett szurkolói csoportokhoz? Belefér egyszerre a romantizált kép mondjuk a dunaszerdahelyi ultrákról és a lelátók egyre vulgárisabb és minősíthetetlenebb megnyilvánulásai, a nyílt erőszak?

   

Szerintem ne általánosítsunk. A szurkolók ugyanis nem bűnözők. Amikor filozófia szakos egyetemista voltam, akkor is segítettem koreográfiát készíteni a hétvégi meccsre, színes kartonpapírokat vásároltam, zászlókat festettem. Mert ez volt az életem. Utazások, tribünök, pályaudvarok, stadionbüfék. És vizsga Kantból.

Vulgárisabb megnyilvánulások? Van ilyesmi is, sajnos. De, mivel újságírók volnánk, próbáljunk meg súlyozni: vajon a szurkolók miatt tart ott a magyar foci, ahol? A szurkolók okolhatók a bundabotrányokért? A szurkolók miatt búcsúznak az állami pénzből pazarul kistafírozott kirakatcsapataink már az elő-előselejtezőkben? Vajon a szurkolók miatt nem tudunk 180 perc alatt egyetlen gólt sem rúgni a középszerű Zseljónak? (…)

Osztja a nézetet, hogy sohasem lesz tiszta már a futball, sohase lehet kiküszöbölni a fogadási csalásokat? És ha igen, nem cinkos-e a futballfüggő, hogy mégis úgy tesz, mintha ugyanúgy lehetne élvezni az egészet?

Úgy tennék? Nem hiszem. Minden lehetséges fórumon megpróbálom felhívni a figyelmet erre a jelenségre. (…)

A somorjai és a dunaszerdahelyi sportgimnáziumban prevenciós előadást tartottunk a fiataloknak a sportfogadás és a fogadási csalások veszélyeiről. Visszakérdeznék: volt-e Magyarországon egyetlenegy közönségtalálkozó, újságírók által szervezett szurkolói fórum vagy vitaest a fogadási csalásokról? Te magad – akár szervezőként, akár nézőként – részt vettél-e ilyesmin? Szóval nem, egyáltalán nem teszek úgy, mintha minden rendben lenne. (…)

„Ti mindenkit hülyének néztek?” tette fel a kérdést nyilvánosan egy hazai csapatnak a sokadik érdekesen alakuló meccsük után. Várható ilyen kérdésekre válasz? Nem lehet, hogy az újságírók felelőssége is, hogy a közösségi tereken megfogalmazott szép megmondásokon kívül még egyetlen ügy sem lett riporterileg rendesen felgöngyölítve?

Azt azért tisztázzuk: nem az újságírók feladata, hogy a bundaügyben bizonyítékokat gyűjtsenek. Hanem a bűnüldöző szerveké. Az újságírónak az a feladata, hogy felnyissa az olvasók szemét, beszéljen kellemetlen témákról is, tematizáljon jelenségeket a közbeszédben. A kérdés alapján az, aki rámutat egy jelenségre, megmondóember? Sunyin lapítani, semmit sem szólni, esetleg fényezni a semmit – ez viszont kóser dolog?

Mondjuk, egy meccs előtt véletlenül, egy percre kettesben maradna Cristiano Ronaldóval, vagy Messivel az öltözőfolyosón. Mit kérdezne tőlük, mielőtt a biztonságiak odaérnek?

Nem ilyesmikről álmodom, ezt meghagynám a Bravo-magazinnak.

rangado.hu – Gazdag József: Nem a szurkolók a bűnözők