Smer – SNS – Most – Sieť? Ne az én nevemben, kérem

Választóként, a Most-Híd sorsa már nem érdekel. Döntését megbocsáthatatlan választás utáni árulásként értékelem.

A márciusi hónap kommentárjában ezúttal Grigorij Mesežnikov, a Közéleti Kérdések Intézetének (IVO) cikkét közöljük, mely március 14-én jelent meg a DenníkN-en.

Az írásaim túlnyomó többségét szakmai, elemző és publicisztikai cikkek jellemzik szakértői szempontból. Néha, elkötelezett állampolgárként petíciókat, felhívásokat, nyílt leveleket írok alá. Eddig egyetlen írásom sem jelent meg a választó szemszögéből, amiben a választások előtt arra hívtam volna fel az emberek figyelmét, hogy valamilyen pártot támogassanak. Nem árultam el előre kire fogok szavazni (ahogy azt sem, kire szavaztam). Ez után a választás után viszont úgy érzem, meg kell tennem. Ez az én választási történetem:

   

1992-ben az ODÚ-t választottam, 1994-ben a DS-t, 1998-ban az SDK pártot, 2002-ben az SDKÚ-t. 2006-ban választási mentességet élveztem (az USA-ban voltam tanulmányi úton), 2010-ben és 2012-ben is az SDKÚ-DS-re szavaztam. Egyetlen választás után sem bántam meg a döntésemet. A keserűség érzése, hogy 1992-ben és 1994-ben elvesztek a szavazataim, nem jelentették azt, hogy csalódtam volna a pártban, akinek bizalmat szavaztam.

Mi a hónap kommentárja?

A hónap kommentárja a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban.

A sorozat idei részei:

(2016): január, február

Ezen a választáson az ellentettje történt. A párt, akire szavaztam, pont egy héttel az után, hogy bedobtam a listájukat a választási urnába, elárult. A Most-Híd pártot választottam. A választások előtt hezitáltam, végül az döntött, hogy a Most-Hídnak erős állampolgári vetülete volt, jó programja, és a listájukon ismerőseim szerepeltek. Kollégák, barátok, akikben megbíztam. Megbíztam a pártelnökben is, Bugár Bélában, akit az egyik legtisztességesebb politikusnak tartottam Szlovákiában.

Néhány nappal a választások előtt az ismerősök kérdésére, hogy kire is kéne szavazniuk, a SaS és az OĽaNO támogatását javasoltam, akiknek a választási esélyeik épphogy 5 % felett mozogtak, így növelve a valószínűségét egy jobbközép konglomerátumnak. A többi párt helyzetét (Most-Híd, Sieť, KDH) elég szilárdnak éreztem ahhoz, hogy parlamentbe kerüljenek. Egyáltalán nem sajnálom, hogy ezt tanácsoltam az ismerőseimnek. A saját döntésemet viszont sajnálom.

Mint a Most- Híd választója úgy értékelem, hogy egy Smer-el és SNS-szel kötött koalíció komoly választások utáni árulás, ami az én szemszögömből megbocsáthatatlan (a felsorolt érveik egyáltalán nem győztek meg).

František Šebejt, Peter Kresákot, Alexandra Slafkovskýt és Vladimír Savčinskýt karikáztam. Az első kettő képviselő lett, az utóbbi kettő nem jutott be a parlamentbe. A Most-Híd vezetésétől már nem várok semmit, és mint választót, nem érdekel, ahogy nem érdekel már ennek a pártnak a jövője sem. Mostantól Most- Híd tevékenységét kizárólag elemzőként fogom értékelni.

František Šebejtől és Peter Kresáktól viszont azt várom, hogy úgy fognak cselekedni, ahogy azt ebben a pillanatban a választóik elvárják tőlük. Hiszen a választók nem csak nekik, de az egész pártnak segítettek, hogy bejussanak a parlamentbe. Smer-SD – SNS – Most- Híd – Sieť koalíció? „Ne az én nevemben“, kérem.

Grigorij Mesežnikov, DenníkN

Fordította: Körkép.sk

Nyitókép: Shooty