Emmanuel Macron pénteken Pozsonyba látogatott, az első csehszlovák állam francia segítséggel történő megalakulásának 100. évfordulója alkalmából. A csúcstalálkozó valódi apropója valószínűleg inkább a közelgő EP-választások voltak, ami a Macron-féle európai jövő megvalósításával van szoros kapcsolatban.
Ha lecsupaszítjuk a macronista EU jövőképét, akkor nem csak egy olyan Uniót kapunk, ahol a felelőtlen tagállamok migrációs és pénzügyi tetteinek következményeit minden tagállam viseli, hanem egy másfajta Uniót is. Olyat, ahol Franciaország lenne a politikai és a katonai hatalom (lévén hogy globalista vezetése van és tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának), Németország pedig a gazdasági vezető – nem több.
Az Európai Unióban Franciaország és Nagy-Britannia eddig sem tudta hiányosságok nélkül ellensúlyozni az újraegyesített Németország gazdasági gépezetét. A Brexittel azonban olyan aránytalan erőviszonyok alakulhatnak ki, amelyek között Párizs elveszítené ráhatását az európai események alakulására.
Franciaországnak gúzsba kell kötnie Németországot, hogy az ne nőjön veszélyes mértékben föléje. Ennek eléréséhez két területen nyitott frontot: politikai szempontból baloldali-globalista többséget szerezne az Európai Parlamentben és a Bizottságban, gazdasági szempontból pedig az Eurozónán belül akar olyan berendezkedést elérni, ahol német adófizetők pénzéből erősödhet – gyengítve ezzel a nagy riválist.
Az amerikai példa
Ma Trump amerikai elnök azt követeli Németországtól, hogy költsön többet fegyverkezésre, amit Németország elutasít. Berlin valószínűleg tisztában van azzal, hogy Washington célja Németország gúzsba kötése.
Amerika nem először használja arra a NATO-t, hogy pénzügyileg lekösse szövetségesei forrásait. Jelenleg ugyanez a célja. Ha hadiiparról van szó, akkor értelemszerűen Németország a legmodernebb eszközöket fogja megvásárolni, amelyeket csak Amerikától szerezhet be. Az amerikai technológia azonban amerikai licencekkel és amerikai személyzettel is jár. Németország egyelőre nem akar hadseregre költeni, bár tett már lépéseket arra, hogy technológia tekintetében ne szoruljon rá az USA hadiipari termékeire. Előbb-utóbb ugyanis kénytelen lesz hadsereget építeni, legalábbis, ha kiterjedt gazdasági érdekeit meg akarja védeni.
Macron céljai
Macron stratégiája hasonló. A mélyebb integráció, mélyebb Eurozóna az ő elképzelésében annyit jelent, hogy Németország gazdaságának terhére gyarapodjon. A cél: Franciaország számára előnyös közös uniós kötvénykibocsátás német pénzből, közös európai hadsereg francia vezetéssel német pénzből, mélyebb politikai integráció és a déli (értsd, francia-szövetséges) tagállamok támogatása német pénzből.
Még a migráció is a franciák kezére játszik. Németország ki van éhezve a munkaerő iránt, Közép-Kelet-Európa csaknem kiürült. A német gazdaság valószínűleg sokkal szívesebben csábítana magához belorusz, orosz és ukrán munkavállalókat, mint a teljesen más kultúrkörből származó közel-keletieket és afrikaiakat. Az új hidegháború azonban megkötötte Berlin kezét, és bármennyire is szeretne Oroszország felé nyitni, jelen politikai körülmények között nem teheti.
Macron-Pellegrini találkozó: Macron szerint két dolog veszélyezteti Európát – egyik sem a migráció
Washington és Párizs számára ez jó: mindkettejük rémálma egy olyan Németország, amely akadálytalanul hozzáférne az orosz ásványkincsekhez és szabad munkaerőhöz. Így inkább a kisebbik rosszat választják: az illegális bevándorlást, ami azonban teljesen átformálná Európát.
Macron azért jött Szlovákiába, hogy szövetségeseket keressen terve kivitelezéséhez. Beszédes, hogy a három szlovák legfőbb közjogi méltóság közül csak a nyíltan oroszbarát és legutóbb Orbán Viktort személyes példaképének valló Andrej Danko házelnökkel nem találkozott. Tárgyalt Kiskával, aki politikai ambíciókra készül, és legtöbbször a Progresívne Slovensko párttal említik egy lapon, amely viszont már kötött együttműködési szerződést Macron pártjával, az En Marche!-val (Lendületben!).
És persze Peter Pellegrinivel is tárgyalt, aki a legnagyobb, ráadásul baloldali kormánypárt miniszterelnöke. Pellegrini azonban nyilatkozatában jelezte, hogy egyelőre nem kötelezi el magát, pláne nem legnagyobb gazdasági partner, Németország ellen. Ahogy azt a Smertől és Szlovákiától már megszokhattuk: először megvárják, milyen eredmény születik az EP-választásokon, és ha meggyőző lesz Macron győzelme, talán együttműködnek. Feltéve, hogy kellő ellentételezést kapnak – például az uniós források akadálymentes folyósítását, a jogállami kérdések szőnyeg alá söprését.
Persze valószínűbb, hogy a számos hibát elkövető baloldal nagyot bukik majd az EP-választásokon. Ehhez azonban az kell, hogy a jobboldali konzervatív érzelmű választók minél nagyobb számban elmenjenek a jövő tavasszal esedékes EP-választásokra. Mégpedig itt nálunk, a Felvidéken is.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép: Sme.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
