Minden reggel hosszan küzdöm:
Testem, lelkem biztatom,
Csak hogy higgyem, nem teher, de
Lehetőség új napom,
Bágyadt-tétlen, fáradt szemmel
Vizsgálom a tükrömet
S számba veszem: mit nem szabad,
Mi éri meg s mit tegyek.
[stw]
Órák telnek el így néha,
S minden embert kerülök,
Négy fal közé szorítom a
Bánatom, s én úgy ülök
Ágyam szélén, némán, várva
Valamit, mi elveszett,
És keresem, mi talán mégis
Önfeledtebbé tehet.
S mi az, ami fölkelt mégis?
Mi az, ami mindég hajt?
Vágyam: hogy mi most a Jelen,
Boldog Múltam legyen majd.
Hogy sok ezer színt jelentsen,
Élményeket, Szerelmet,
És hogy hozzon sok-sok
Áldott, örömteli perceket.
És az esték idejére
Mindig őszintén hiszem,
Hogy: e vágyak, fenn leírtak,
Megadathatnak nekem,
És ez idő elég is tán,
Bennük erőt lelhetek,
Kitartást, hogy legyőzzem a
Boldogtalan reggelek.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
