MKP kongresszus előtt II.

Második ilyen című írásomban, rá kívánok mutatni néhány olyan tapasztalatra, szempontra, melyet a küldötteknek mindenképp figyelembe kéne vennie a döntések meghozatalakor. Márcsak azért is, mert mert nem tartoznak a fórumokon /gyakran/ emlegetett témák közé, de nem mellékes szempontokról van szó. Az elnök személyével kapcsolatban minden érvényes, amit az első írásban leírtam, tehát az autonómia iránt elkötelezett, annak a fennmaradásunk szempontjából való alapvető fontosságát tudatosító személynek kell lennie.

Kik lesznek a szakmai alelnökök?

Nem mindegy azonban, hogy kik lesznek a szakmai alelnökök, mert van egynéhány olyan terület, ahol a párt messze szakmai lehetőségei alatt teljesített, rossz személyi döntéseket hozott, s például a mezőgazdaság területén, a szakma részéről láthatatlan volt. Történt mindez úgy, hogy majd tíz éve, a kormányból való kikerülésünk után, a pártszakadás előtti tisztújításon a mezőgazdasági és a környezetvédelmi szakterület egy alelnök alá lett rendelve, s az akkori választást nem a volt mezőgazdasági miniszter Simon Zsolt nyerte meg, hanem Miklós László, aki a kormányban környezetvédelmi miniszter volt. A kongresszusi küldöttek szemében ő sokkal kedvesebb ember volt, mint vetélytársa, csak  arra nem gondoltak, hogy a környezetvédelemnek politikai szempontból semmilyen jelentősége nincs, ellentétben a mezőgazdasággal.

   

Arról nem is beszélve, hogy ennek a döntésnek mekkora szerepe volt a későbbi pártszakadásban.  „Ti már mind ütődöttek vagytok? „ – kérdezte agrármérnök szlovák ismerősöm.  A választ most nem írnám ide! Az a döntés akkor, tíz évre mellékvágányra vitte a mezőgazdaság ügyét a párton belül. A szakmai közvélemény teljes joggal vette úgy, hogy a mezőgazdaság jelentősége a párt szemében sokadrangú kérdéssé vált. Éppen ezért eljött az ideje a változtatásnak. Sajnos a körülmények újra a rossz irányba mutatnak, mert a mostani kongresszus az alapszabályváltoztatással – a tervek szerint – nem kíván foglalkozni, azt az Országos Tanácsra hagyja, ez azt jelenti, hogy a mostani tisztújítás is a régi alapszabály szerint fog lezajlani, tehát nem kerül szétválasztásra a két szakterület alelnöki szinten. Pedig ez lett volna az elegáns megoldás.

Ezért az egyetlen megoldás az, hogy a kongresszus végre olyan személyt választ a mezőgazdasági és környezetvédelmi alelnöki posztra, aki Szlovákia-szerte ismert agrármérnök, a szakma elismeri. Miklós László tudtommal nem indul, ez megkönnyíti a döntést, de a fülembe jutott három potenciális jelölt közül  csak egy felel meg ennek a kritériumnak. Ez pedig Pomichal István, a Szlovákiai Húsmarha Szövetség évtizedes országos elnöke. Szakmai és agrárkamarai körökben ismert személy. Ő korábban is elindult az alelnöki posztért, de  mindig alulmaradt Miklós Lászlóval szemben.

A gazdasági program

A gazdasági területekhez való hozzáállás amúgy sincs a megfelelő szinten párton belül. Akkor sem, ha a terület személyileg kifogástalan módon van betöltve. Farkas Iván, hála istennek, minden más hírrel ellentétben újra elindul a gazdasági, régiófejlesztési, közlekedési alelnöki posztért. Ez a terület rendben volt idáig is a párton belül, Iván kifogástalanul vitte ezeket az ügyeket. Jó volt a gazdasági program is, ennek ellenére a választási kampányban nem lett kihozva belőle a lehető legtöbb.

Pedig a gazdasági programunk több tipikusan jobboldali népjóléti intézkedést tartalmaz, pl. adócsökkentések formájában,  ennek üzenete el sem jutott a választóhoz.

Aktivista voltam magam is, s a gazdasági tanácsban is beszéltünk róla, hogy az MKP gazdasági programja alapján be lehetett volna mutatni, kinek mennyivel több maradt volna a zsebében havonta, a program alapján. Arról nem is beszélve, hogy az egész aktivista rendszer hónapokig tétlenül állt egy helyben. December végére összegyűjtöttük az aláírásokat, s a második feladat csak pár nappal a kampánycsend előtt ért el bennünket, a pártelnök levelének kézbesítésekor. Volt tehát közben jó két hónap, amikor gazdasági programot népszerűsítő körkérdéseket és modellszámításokat lehetett volna „forgalmazni“ a választók közt.

Nyitás a fiatalok felé

Egy másik személyi kérdés, ami megoldásra vár, a fiatalság /különösen a fiatal értelmiség/ felé való nyitást kéne hogy szimbolizálja. A listán jól szerepeltek többen, elsősorban a Fiatal Függetlenek, de Via Novások is, ezt a vonalat erősíteni kell. Meglátásom szerint egy társadalmi kapcsolatokért felelős elnökhelyettesi poszt formájában, ha már a társelnökségi javaslatom nem kivitelezhető az alapszabály-problémák miatt. Ezt az egy pontos alapszabálymódosítást a kongresszus is megteheti, vagy az alapszabálymódosítás után az Országos Tanács is megválaszthatná a személyt. Döntsék el a jogászok melyik a járható út, de az előbb említett az elegánsabb megoldás.

Könözsi László
borítókép: felvidek.ma